Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

A püspök tiszttartója, Gál Gáspár megszorításokat vezetett be: eltiltotta a városiakat a szabad faizástól, makkoltatástól, gubacsszedéstől. Nála kellett jelentkezni, engedélyt kérni, hogy fát vihessenek haza. Úgy tűnik, hogy erre csak jogilag volt szükség, mert ezután is mindenki megkapta az engedélyt arra, hogy a fa szükségletét kielégítse. A makkoltatás tiltását úgy játszották ki, hogy összeszedték az erdőn a makkot, hazafuvarozták, és otthon etették meg a sertésekkel. Az erdők ugyan a püspök tulajdonát képezték, de csakis a városiak gondozása folytán maradhattak hasznot hozó állapotban.

Az 1805. évi nagy tűzvész után a városiak a püspökség novai erdejéből ingyen kaphattak épületfát. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a Zalaegerszeg város területén lévő erdőkből nem lehetett jó minőségű fát kivágni. A házak újjáépítéséhez gróf Széchényi Ferenc is ajánlott fel olcsón fát a pölöskei erdőből.

1826-ban, a második nagy tűzvész után Böle András szombathelyi püspök megengedte, hogy a városiak házaik felépítéséhez Alsóerdőn téglagyárat állíthassanak fel, saját költségükön. Az égetéshez szükséges faanyagot a környéken lévő erdőből szerezhették be. Az évszázadok óta egységes, zárt Alsóerdő tömbjének ez volt az első jelentős megbontása, ugyanis a téglagyár területét ebből hasították ki.

Fényes Elek 1841-ben ezt jegyezte le Zalaegerszegről: „roppant tölgyes erdeje makkot, gubacsot bőven szolgáltat", és 1851-ben megjelent művében is azt olvashatjuk, hogy nagy erdeje „főleg tölgyes".70

A Zala folyó völgyében kisebb területeken még voltak tölgyerdők, égererdők (berekerdők), fűz- kőris és nyárfaerdők. Egy 1850-ben keletkezett határleírásban, Csács és Pózva közt hatszor említik a tölgyfát, ami bizonyára a kocsányos tölgy volt. Ez azért is érdekes, mert ezek a fák a század végére már teljesen eltűntek. Az egyéb fafajok közül a gyertyán és a hárs minden erdőben előfordult, de fellelhető volt még a vadkörte, vadalma, dió, berkenye és szelídgesztenye is.71

1852-ben az adózás miatt írták össze az egerszegi dűlőket. Az erdők között az alábbiakat találjuk:

8. Alsó Gyertyános, erdő és legelő. Ritka tölgyfa és gyertyánfa bokrokból áll.

9. Felső Gyertyános, erdő, az alja legelő. Ritka tölgyfából, gyertyán és mogyo- rófából áll.

11. Felső Erdő, erdő, az alja legelő. Ritka vén tölgyfákból áll, melyeknek teteje mind félig száraz, az alja rét.

15. Töllesi Rét (már csak nevében hordozza a valamikori tölgyes erdőt.)

70 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851.1. köt. 298. p.

71ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 123. Zala Egerszeg Mező Város Határának Le írása. 1850. Kapiller Imre hívta fel rá a figyelmemet, amit köszönök.

249