Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
Ságodban 1900-ban 155,4 katasztrális hold, 1945-ben pedig 64,1 katasztrális hold erdő maradt.59 Az utóbbi 4,7 százalék erdősültséget jelent, ami a fátlan Alföldre emlékeztet. Vorhota 1770-ben nemesek, agilisek által lakott hely, tűzifájuk elegendő volt. 1857-ben itt még 13 katasztrális hold erdőt írtak össze, de a század végére ez is eltűnt, rét és szőlő lett.60 Földrajzi névként maradt meg a Büki-puszta és a Bük szántó, ami a vorhotai északi domb fáját jelzi.61 Természetesen kisebb, telkek, szőlők végében lévő erdőcskék voltak, azonban ezek nem önálló erdők. Zalaegerszeg földesurának, a veszprémi - majd 1777-től a szombathelyi - püspökségnek a fennhatósága alatt a város szabadon használhatta az erdőket. A leírásokból egyértelmű, hogy a város lakosai a számukra szükséges épületfát, tűzifát szabadon elhozhatták az erdőkből. Az erdőn termett gubacsot és makkot is szedhették. Az engedélyt mindenkor a város vezetése adta ki. Erdőkerülőket, erdőpásztorokat alkalmaztak, akik felügyelték az erdők használatát, és a határt is vigyázták. A város fizette őket, nem a püspökség. Előfordult, hogy külső lakosok is kaptak engedélyt makkoltatásra, legeltetésre. 1753-ban említik az erdő őrzőket, fizetésük 6 forint és 1 köböl rozs volt. Egerszeg város legnagyobb erdeje az Alsóerdő volt. Az 1700-as években a bazi- tai nemesekkel több alkalommal is vitatkoztak Alsóerdő dél-nyugati részéért. 1761-ből való tanú meghallgatásokból tudjuk, hogy Alsóerdő déli részét „Bük allai oldal" néven nevezték. E mellett volt a Kancsalita (Kantsa rita) völgy, erdő, mely felett a Bükk fő, ezután észak felé tölgyfák voltak, bükkel vegyesen, az Egerszeg - Bazita közti útig. A Kancsalita erdővel átellenben volt a besenyei Liget erdő. Az Egerszegtől való távolság ellenére innét is hordtak tüzelőfát és makkoltattak. Az erdőőr Borsos Ferenc volt. Érdekesség, hogy a húsvéti határjárás is erre vezetett, és sokszor lődöztek tölgyfákba, így jelölve meg a határt.62 1766-ban az egerszegiek 12 sertését, majd nem sokkal később 60 disznóját hajtották el a lengyeli nemesek a bazitai határ mellől, melyek ott makkoltattak. Válaszul az egerszegiek a lengyeli nemesek disznóit vitték el. 1781-ben az egerszegi uradalom eladta a makkot Alsóerdőn Jagodis János nemesnek.63 1790-96 közt Borsos György és Vida Mihály volt az erdőkerülő. Sok dolguk akadt, mivel ezen időszak alatt Egerszeg és Bazita közt szinte állandóan folyt a vita az Alsóerdő délnyugati részéért. A pereskedés mellett mindkét fél fakivágásokkal, fa elszállításával és néhány alkalommal a fegyverek erejével, lövöldözés59 ZML Zalaegerszegi M. Kir. Erdőfelügyelőség iratai. Erdők Törzskönyve. Ságod. 60 ZML Helytörténeti lexikon. Vorhota. 1950-ben egyesítve Andráshidával. 61 Zala megye földrajzi nevei. 93. p. Andráshida. “Takács Lajos: Húsvéti határjárás 1761-es leírása. In: Ethnographia, 1974. 389-396. p.; Az erdeti forrás: ZML Insquisitiones. Fasc. 59. No. 71. 63 ZML Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai (a továbbiakban: kgy. ir.) 1797. aug. 17.102/31. 246
