Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Káli Csaba: Zalaegerszeg gazdasági és társadalmi átalakulása 1945-1956 között
zán volt jellemző példa kitekintésként jegyezzük meg, hogy már a második világháború idején megkezdődött a nők részéről az ipari bérmunka vállalása, mely folyamat - ebben az értelmezési keretben - inkább csak kiteljesedett a háború utáni szocialista iparfejlesztés során. Ehhez az is hozzájárult, hogy a hivatalos beszédmódban a nők ezen új szerepköre ideológiailag is támogatást kapott - amire korábban nem volt példa -, és mintegy a „modern nő" attribútumává vált. A kezdetben legtöbbször alárendelt munkahelyi szerep ellenére a nők számára a bérmunka egyúttal kezdte megteremteni az anyagi függetlenség lehetőségét, amely számos más változást idézett elő a társadalom mikroköreiben.49 A nők „egyenjogúsításának" megindítása mellett a szocialista társadalompolitika kiemelt feladatának tekintette a közösségekben meglévő más rejtett hierarchiák megszüntetését is. Ezen homogenizálási kísérlet egyik jellemző színhelye volt a Zalaegerszegi Ruhagyár. A szalagban dolgozó, egyforma munkaruhába bújtatott emberek látszólag homogén tömege, a valóságban igen változatos - informális - alá- és fölérendeltségi kapcsolatot rejtett. Azonos munkaköri beosztás mellett is nagy - informális - rangbéli különbség állt fenn egy faluról érkezett, szakképzet- len, legfeljebb hat elemit végzett női dolgozó, és egy esetleg önálló szabóságát feladni kényszerült, korábban már kispolgári életnívót is elért városi, idősebb férfi szabó között. Már a leendő nagyüzemi kollektíva összekovácsolási kísérletének első pillanatában, 1951 elején konfliktus támadt az üzembe került ún. „rendelt" és „konfekció" szabók között.50 Kissé tudathasadásos viszony alakult ki a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetését hirdető - illuzórikus - politika, valamint a hagyományosan kirekesztett etnikai csoportok, így például a cigányság között. Az új uralmi rendszer alapvetően ugyanolyan elutasító volt ezzel a csoporttal szemben, mint elődjei. A munkaerőhiány miatt viszont minden korábbinál több cigány (férfi) létesített (létesíthetett) vállalatoknál munkaviszonyt bérért, fizetésért. Szakképzetlenségük miatt a legtöbben építőipari segédmunkát végeztek. A „munkahelyi találkozást", ezt az újfajta együttélést, a többségi társadalom élte meg inkább szükséges rosszként. Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy a cigányság összességében negatív megítélése, a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés és szegregáltságuk egy szemernyit is változott volna.51 A „munkássá" válás folyamatának törékenysége leginkább az 1953-as politikai változások kapcsán mutatkozott meg. Az egyénileg dolgozó parasztokra, 49 Uo. 123. p. 5(1 ZML MDP Zeg. V. Biz. ir. 2. fcs Ipari ir. 10. ő. e. 51 ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1950. november 17.: „...nagy számú cigánygyerek futkos a városban és kéregét. Ezt a kérdést valahogy meg kell oldani." 1951. március 28.: „A réteken és a legelőkön komoly gondokat okoznak a cigányok [...] szabadon lévő állataik, különösen a lovak már most járják a réteket és a legelőket." 1951. május 9.: „... a cigányokat Zalaegerszegről kitelepíteni már nem lehet, mert férjeik az itteni Magasépítő Vállalatnál dolgoznak." 232
