Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Béres Katalin: Zalaegerszeg művelődési viszonyai az I. világháborút követő évtizedben
Alapi Nándor és társulata nem igazán szép élményekkel távozott a városból. Ezt jelzi, hogy amikor a direktor 1926-ban Vándorlásunk címmel emlékkönyvet adott ki színháza ezredik előadása alkalmából, és a könyvben bemutatta fellépésük színhelyeit, valamint a róluk megjelenő kritikákat, Zalaegerszegről egy sort sem ejtett. Ennek ellenére 1930. április 22. és május 4. között ismét Egerszegen játszott a társulat, többek között Hevesi Sándor: Elzevir, Pirandello: Minden jóra fordul, O' Neill: Különös közjáték, és Shaw: Az ördög cimborája című műveket mutatták be.94 1929 októberében Szentiványi Béla Országos Művész Színháza95 lépett fel a városban. „A társulat, amely országszerte igen jó hírnévnek örvend, nagy felkészültséggel érkezik városunkba, [...] egyrészt a színműirodalomnak legkitűnőbb termékeit mutatja be, másrészt pedig elsőrendű erőkből áll, akik minden tekintetben fővárosi nívót biztosítanak az előadásoknak."96 - ajánlotta a társulatot a közönség kegyeibe a Zalavárme- gye. Azonban ez a színház sem nyerte el igazán a zalaegerszegiek szimpátiáját, a bemutató: Zilahy Lajos: Hazajáró lélek c. darabja még mérsékelten telt ház mellett, szép sikerrel zajlott, ám Tolsztoj Anna Kareninájának előadásán „fájdalmas volt az üres széksorok bántó tátongása". „A közönség nem pártolója ennek a lelkes szín- társulatnak, pedig megérdemelnék. Tudjuk, hogy a vidéken hálásabb feladat jut az operetttársulatoknak, de ez csak azért van, mert a publikum nem ismeri eléggé a próza szépségét, absolut művészi értékét. Pedig a „Pardon, pardon Szenyórák" már régen a múlt feledésébe mennek, amikor Tolsztoj darabjai még mindig fennen hirdetik az igazi művészet halhatatlanságát. " - kesergett a Zalavármegye újságírója.97 Talán éppen a sajtó meggyőző munkájának hatására Molnár Ferenc: A hattyú, Heltai Jenő: A masamód és Zilahy Lajos: A tábornok című műveit viszont telt ház előtt adhatták elő a színészek, sőt a „közönség lelkesen ünnepelte a pompás művészgárdát. "98 Az 1920-as évek legnépszerűbb és legolcsóbb népművelő és szórakoztató eszköze a mozi volt, ahova a város társadalmának minden rétege szívesen járt. A film volt az a műfaj, amely kitárta a világot a város határait el nem hagyó emberek számára is, új tájakkal, kultúrákkal, szokásokkal ismertetve meg őket. A háború előtt két, korabeli kifejezéssel élve mozgófényképüzem működött a városban, az egyik a Kummer-kávéház emeleti termében vetítő Apolló mozgó, a másik az egykori zsinagógából átalakított, az Arany Bárány szálloda mögött, az Iskola közben található Edison mozi volt. Ennek tulajdonosa, Gábor Béla valamikor a háború 94 Vándorlásunk. (Tíz év krónikája). Emlékkönyv az Országos Kamaraszínház háromezredik előadására. Közli: Alapi Nándor. Debrecen, 1931.131. p. 951928 és 1933 között működő staggione társulat, melyet a színész, rendező Szentiványi Béla alapított és működtetett. 96 Színház. In: Zalavármegye 1929. okt. 6. 4. p. 97 Karenina Anna. In: Zalavármegye 1929. okt. 25. 3. p. 98 Színház. In: Zalavármegye 1929. nov.l. 4. p. 211
