Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Béres Katalin: Zalaegerszeg művelődési viszonyai az I. világháborút követő évtizedben
senye szolgáltatta.83 A koncert előtt ismét a sajtó vállalta magára, a nagyérdemű sznobizmusára is építve, hogy a közönséget meggyőzze, vegyen részt az eseményen. Zalaegerszegen az 1920-as években a hivatásos színjátszást a színikerületek által kiküldött színtársulatok képviselték. A fővároson kívüli színjátszás különösen az évtized első felében nagyon sanyarú körülmények között működött, ezért a kultuszminiszter a vidéki színészet anyagi támogatására szólította fel a törvény- hatóságokat. Zalaegerszeg közgyűlése az alábbi választ adta: „Tekintettel arra, hogy sem állandó színháza, sem ilyen célra megfelelő helyisége a városnak nincsen és évenként néhány heti idényre szokott a színi kerület egy színtársulata bérelt helyiségben működni - a város képviselőtestülete ily alkalomra a helyiség béréhez, valamint a fűtés és világításhoz való hozzájárulással esetről-esetre fog anyagi támogatást, mindenesetre a szükségeshez képest oly mérvben megállapítani, hogy a hazafias színészet itteni működését lehetővé tegyeZ'84 85 A két-három hetes színi idényre érkező és az Arany Bárányban fellépő szín- társulatok, hogy bevételüket biztosítsák, maximálisan igyekeztek kiszolgálni a közönség igényét. A nagyérdemű pedig elsősorban operettet, vidám bohózatokat kívánt, de még így is rendszeresen előfordult, hogy üres széksorok előtt játszottak a színészek, akik naponta új darabokkal álltak elő. A nyitóelőadáson mindig valamilyen látványos, híres - a pesti színházakban nagy sikerrel futó - produkciót mutattak be, amelyekről a népszerű színházi és társasági lapokon keresztül értesült a közönség, mert ezen állt vagy bukott a szezon sikere. A színtársulatok darabválasztása nem mindig egyezett a nézősereg és a helyi kritikusok ízlésével. 1925-ben a Halmi Jenő társulata által bemutatott Az éj királynője című darabról pl. a következő olvasható: A „...kacagtató vígjáték tele van szeretkezésekkel, a hálószobának és a házasságtörések helyzetkomikumainak ízléstelenségével és varietébe, orfeumba, kétes hírű lokálokba és zengerájokba való szellemességekkel akar mulattatni. [...] A zalaegerszegi közönség már több ízben megmutatta, hogy az ő ízlése kultúrált és tiszta irodalmat kíván, ideje lesz tehát, hogy az igazgatóság végleg szakít a szennyirodalomnak bemutatásával. ',85 Egy példa arra, hogy mit szeretett az egerszegi közönség: 1927-ben Szilágyi László: Aranyhattyú című operettjét tekinthették meg. „A kellemes zenéjű darab a szezon egyik legnagyobb sikere, mely maisága és gondolati zsúfoltsága dacára sem tézisdarab [...]. El, él a mondanivalója, élnek az alakjai, él a szituációja, él a humora, és él a feszültségei...]. Példája a mai operettnek, könnyes kacaj és mosolygó sírás." - írta a Zalavármegye.86 83 Zeneművészeti főiskolai tanárok hangversenyeznek Zalaegerszegen. In: Zalavármegye 1929. márc. 31. 3. p. MZML Zalaegerszeg képv. test. jkv.10.007/1922. jkv. 8. sz. 267. p. 85 Kritika helyett. In: ZMÚ1925. febr. 27.4. p. 86 Szilágyi László: Aranyhattyú c. operett. In: Zalavármegye 1927. dec. 18. 5. p. 209
