Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Paksy Zoltán: Kisvárosi elit Zalaegerszeg város virilisei 1873-1939

a munkáslétszám meghaladta a 100 főt, ezek java része azonban csak képzetlen idénymunkásként dolgozott. A városban semmilyen mezőgazdasági üzem (pl. szeszfeldolgozó) sem működött. Az iparból élők alatt tehát - nagyüzem híján - az egyedül, vagy esetleg egy-két segéddel dolgozó kisiparosokat kell érteni. A zalaegerszegi helyi lap főszerkesztője 1931-ben írt könyvében így foglalta össze a város jellegét: „A tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak, valamint a magánalkalmazottak száma [...] ezernél több. Önálló iparos van közel 600, önálló kereskedő 150, a kizárólag gazdálkodásból élők száma pedig 65. Zalaegerszeg tehát tisztviselő és kisiparos jellegű város. [...] Lelki berendezettségében a lakosság meglehetősen konzervatív, hagyományokhoz ragaszkodó, vallására nézve túlnyomó többségében katolikus."10

Kutatásainkhoz a vizsgált korszak 67 évéből 9 év virilis listája nem állt rendelkezésre a források hiánya miatt.11 A virilizmust az 1870. évi 42. törvény vezette be, ez a törvényhatósági jogú városok és vármegyék ügyeit szabályozta, míg a rendezett tanácsú városokra és községekre az 1871. évi 18. törvénycikk vonatkozott. Ezek szerint az önkormányzati testület felét alkották a legtöbb adót fizető polgárok, akiknek létszámát a település lélekszáma határozta meg. E szerint minden 100 fő után választható egy képviselő, nagyközségekben pedig a testület létszáma nem haladhatta meg a 40 főt. Ennek megfelelően Zalaegerszegen az 1870-es években - még mint nagyközségben - 20 virilist írtak össze, a rendezett tanácsúvá válás után pedig a lélekszámnak megfelelő 32 főt.12 1888-tól kezdve válik a lista a népességnövekedés eredményeként 34 főssé, egészen 1912-ig. 1913 és 1929 között a 54 nevet írtak össze. Az 1929. évi 30. törvény (a közigazgatás rendezéséről) ismét szabályozta a virilisek helyzetét. E szerint az addig rendezett tanácsú városi státusszal bíró Zalaegerszeg megyei város lett, a virilisek számát pedig 30 főben határozták meg.

Valamennyi listát összesítve a különböző említések száma 2170, ami 286 különböző személy vagy intézmény között oszlott meg. E két szám aránya azt mutatja, hogy egy személy vagy intézmény átlagosan 7-8 évet tölthetett el a listán.

10 Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene. Zalaegerszeg, 1931. 4-5. p.

11A következő évek hiányoznak: 1874, 1876-77, 1879-80, 1896,1919,1928,1930. A listák forrásául szinte valamennyi esetben a város törvényhatósági bizottság jegyzőkönyveit használhattuk - ZML Zalaegerszeg város képviselőtestületének iratai. Jegyzőkönyvek 1885-1944. -, illetve néhány esetben a helyi sajtó tudósításait.

12 Meg kell említenünk, hogy az 1882. évre - a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a képviselőtestület 39 főt vett fel a virilis listára, 1917-ben és 1918-ban pedig 48 és 50 főt. Ezeknek a következetlenségeknek a magyarázatára nem sikerült rájönnünk.

172