Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Foki Ibolya: Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válása 1885-ben
és a városi mérnökkel.82 A hivatalokat nem egyszerre, hanem fokozatosan rendszeresítették. A nagyközségi szervezethez viszonyítva tehát több új tisztség is megjelent: az ügyész, az orvos, a számvevő, a pénztári ellenőr, a rendőrbiztos, az állatorvos, a bába. Mivel rendezett tanácsú városként kötelező volt a városi árvaszék felállítása, ennek tisztségviselői is újat jelentettek a korábbiakhoz képest. Az egyik városi tanácsos most árvaszéki előadói feladatokat is ellátott. Az is változásnak mondható, hogy az eddigi jegyzői teendőket most két személy, egy fő- és egy aljegyző végezte. A főjegyző egyúttal a levéltárnoki tisztet is betöltötte. Az ügyész volt a törvényesség őre, egyszersmind a város jogtanácsosa. A pénztárnok, az ellenőr és a számvevő működtette a városi pénztárt és adóhivatalt. A kapitányi hivatalban a rendőrkapitány és a rendőrbiztos irányításával külön személyzet gondoskodott a közbiztonságról. Megjelentek az egészségügyi szak- alkalmazottak is. Mindezek a szakigazgatás irányába tett fontos lépéseknek tekinthetők. De nem csak a hivatalszerkezet alakult át, hanem a személyi állomány is jelentős mértékben kicserélődött, hiszen a fontosabb posztokon mind új embereket találunk. A képviselő-testület 1885. április 22-i megválasztásával és a különböző tisztségek 1885. május 13-i betöltésével Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válásának folyamata lezárult. Bár a közigazgatási szervezési szabályrendelet csak 1887 őszére készült el,83 1885. május 13-tól életbe lépett a város új szervezeti rendje. „Ami után hónapokon keresztül vágyva vágytunk, végre elértük. A város nagy- közönségének óhaja ugyanis az átalakulással befejeztetett" - írta az újság.84 Mi volt a viszonylag gyors és sikeres átalakulás titka? Összességében elmondhatjuk, hogy a polgári értékeket közvetítő és a városhoz különböző okokból kötődő hivatali elitnek sikerült a rendezett tanácsúvá válás érdekében szinte valamennyi társadalmi réteget megmozgatni. Az ügyet pártoló iparosok és kereskedők is valószínűleg felismerték, hogy a portékáikat fogyasztó népes tisztviselői-hivatalnoki karnak a városban maradása, valamint Zalaegerszeg addig meglévő piaci vonzáskörzetének megtartása, illetve további kiterjesztése nagyban függ a város további előmenetelétől, a megyeszékhelyi státusz meg82 Az 1884-es tisztikarra vonatkozóan lásd: Zalamegye 1884. január 20., az 1885-ösre: Zalamegye 1885. február 15. és 1885. május 17., továbbá: Szabályrendelet Zalaegerszeg rendezett tanácsú város köz- igazgatási szervezete tárgyában. In: Zalaegerszeg rend. tanácsú városnak 1885-től 1892. évi augusztus 1-éig készített szabályrendeletei. Zalaegerszeg, 1892. 83 A szabályrendelet kidolgozását már 1885 elején megkezdték, a megye és a belügyminiszter azonban többször is visszaküldte kiigazításra. Időközben életbe lépett a községekről szóló, 1886. évi XXII. törvénycikk, és a tervezetet ennek megfelelően újból át kellett alakítani. A jogerőre emelkedést az 1887. november 16-i képviselő-testületi ülésen hirdették ki. Lásd erről: ZML Képv. test. jk. 1885-1887.; ZML Alisp. ir. 1887: 3686. sz.; Zalamegye 1885. február 8., 1885. február 15., 1885. március 8., 1887. november 27.; ZML Megyei közgy. jk. 1887. október 3. 552. sz. 84 Zalamegye 1885. május 17. 167
