Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Bilkei Irén: Egerszeg a XIV-XVI. században

hettek, szabad királyi városoknak, civitas-oknak nevezték. Többnyire fallal is körülvették őket. Azokat a városokat pedig, amelyek nem tartoztak közvetlenül az uralkodó alá, hanem földesurak birtokán feküdtek és azok joghatósága alá tartoztak, oppidumnak nevezték, amely szót hagyományosan mezővárosnak szokás fordítani. Eredetileg az oppidum a kánonjog alapján az olyan települést jelölte, amely nem volt püspöki székhely.27 Az oppidumok különböző kiváltságokkal bírtak, közösen, egy összegben fizethették az adót, többnyire vásártartási joguk volt. Bírájukat azonban csak a földesúr beleegyezésével választhatták meg és a szabad bíráskodás jogát sem kapták meg, súlyosabb ügyeikben a földesúr vagy a tiszttartója döntött.28 A mezővárosnak jogi személyisége is volt, amely az oklevélkiadásban és pecséthasználatban is megnyilvánult. Ezenkívül a város közös vagyonnal is rendelkezett.29

Visszatérve Egerszegre - és keresve az előbb elmondottakat - megállapítható, hogy a XV. század közepétől már folyamatos az oppidum terminus (1446: oppidum30 31 1466: possesio seu oppidum31 stb.). Sajnos forrásaink szűkössége miatt a középkorból jelenleg csak két városbírót ismerünk név szerint: az első Mihály deák (Michael litteratus iudex32) 1420-ból, a második pedig Molnár Tamás 1524-ből.33

A város középkori írásbeliségéről és pecséthasználatáról semmilyen írásos forrással nem rendelkezünk, de joggal feltételezhető, hogy a többi mezővároshoz hasonlóan itt is folyt oklevélkiadás. A város régi levéltárának ma ismert első irata 1613-ból való, a város első jegyzőkönyve pedig 1743-ból. A legrégebbi ismert pecsétlenyomat 1660-ból származik, ami biztosan egy középkori lenyomat felhasználásával készült, és Mária Magdolnát, a templom védőszentjét ábrázolja. A városi igazgatás és bíráskodás szervezete valószínűleg azután erősödött meg, amikor a török terjeszkedése miatt a XVII. század elején a várral rendelkező Egerszeg lett a színhelye a vármegye közgyűléseinek és ítélőszékének.34

Városunk néhány lakóját már 1305-ből név szerint ismerjük: István és testvérei, Beke és Csépán Csácsban malmot, 25 hold földet és 6 szekérnyi kaszálót vettek. Érdekesség, hogy az oklevél a vásárlókat a cives (polgárok) szóval illeti.35

27 Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon. Az oppidumok jogélete. In: Levéltári Szemle 1992. 4. sz. 3-12. p.

2H Blazovich László: Mezőváros. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). (Főszerk. Kristó Gyula) Bp„ 1994. 455. p.

29 Lásd a 27. jegyzetben idézett munkát.

30 VÉFL Egerszeg 6.

31 PRT XII. köt. 547-548. p. nr. 53.

32 ZSO VII. köt. 340. p. nr. 1449.

33 Bilkei Irén: Egerszeg mezőváros lakói 1524-ben. In: Zalaegerszeg évszázadai 133-146. p. (a továbbiakban: Bilkei Irén 1997.) 139. p.

34 Holub József: Zalaegerszeg régi pecsétéi. In: A Göcseji Múzeum Közleményei. (Szerk. Szentmihá- lyi Imre) Zalaegerszeg, 1960. 205-213. p.

35 Anjou-kori oklevéltár. I. köt. (Szerk. Kristó Gyula) Szeged, 1990. 358. p. nr. 745.

13