Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Megyeri Anna: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között

rendezett kaszinóban bírnak; a humanistikus intézetek sorát pedig már megnyitották egy célszerűen fölszerelt kórház felállítása által."11

Zalaegerszeg lakossága 1850 és 1890 között megkétszereződött (az 1887-ben hozzácsatolt Óla lakóival együtt), így bár a Dunántúl fejlődő városai közé tartozhatott, az 1871-es községi törvény életbelépése után mégis csak nagyközségként szerveződött újjá, mert vezetői nem vállalták fel a rendezett tanácsú város működtetésével járó tetemes költségeket.

A vasútépítések korai időszakában elkerülte a fő vasútvonal, így „mintegy el volt zárva a gőzzel és villámmal haladó [...] kultúrái áramlat elől",12 fejlődése megakadt.13 Csupán néhány jelentősebb középületet emeltek ebben az időszakban: a közegészségügyi szempontból fontos vágóhidat 1873-ban a Zala partján, valamint 1875-ben a polgári iskola (később kereskedelmi intézet) otthonát.14 1876-ban a Fehérkép (a mai Kossuth) utcában épült fel a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület székháza.15

A városkép dinamikus változása 1885-1914 között

Zalaegerszeg 1885-ben rendezett tanácsú város lett, s ez nagy változást jelentett a városka életében. Agilis polgármestere, az ügyvéd Kovács Károly és az őt támogató testület nagyszabású építkezésekbe kezdett. A mintegy 5000 holdas határral, 350 holdas beltelekkel bíró megyeszékhelyen ekkor 618 ház állott. Hozzávetőleg hat és félezer lakos élt a meglehetősen falusias, túlnyomóan mezőgazdasá11 Vasárnapi Újság 1866. december 30. (52. sz.) 1866-ban ez még csak egy, két szobácskából álló kórházat jelentett az aggápoldához, az Ispitához kapcsolódva. Ezen segített a Stern család alapítványaként 1868-ban létrejött magánkórház a Rákóczi úton. Vö. Ferenczi Sándor dr.: A Stern-kórház története. In: A Zalaegerszegi Megyei Kórház története. (Tudományos Közlemények 3.) (Szerk. Szilvás Rudolf) Zalaegerszeg, 1973.128-133. p.

u A nagykanizsai sajtó egyik ismert munkatársát idézi a „Zala-Egerszeg emelkedése" című cikkében. In: Zalamegye 1886. augusztus 29.1. p.

13 A közlekedési-kereskedelmi szempontból kedvezőbb helyzetben lévő, dinamikusan fejlődő Nagy- Kanizsa képviselői többször felvetették a kérdést: jogosan megyeszékhely-e Zalaegerszeg, melynek „közlekedése nincs", a szomszédos Szentiván vasútállomása másfélórányira van tőle, a városban csupán „két rozzant szálloda van, és a nagy közgyűlés idején 1/10 részben összegyűlt vármegye nem kaphat bennök helyet". A megye választójoggal rendelkező birtokosai azonban ragaszkodtak Eger- szeghez, bizonyára sokuknak a rossz, poros országutakon is könnyebben elérhető volt, mint Kanizsa. A „százados szokás" vonzotta őket ide, ezt bizonyítván a megyeház előtti téren Zala vármegye elsőként állíttatta fel Deák Ferenc emlékszobrát 1879-ben. Ma is ott magasodik a város első köztéri szobra, Vay Miklós (1828-1886), a bécsi akadémián tanult neves szobrász műve. A körülötte kialakított, parkosított tér 1888 óta Deák Ferenc nevét viseli.

14 Kolbenheyer Ferenc építész tervezte.

15Pesthy Pál 168. p.

122