Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Megyeri Anna: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között
megfelelő távolságra építsék, a pajtákat, a konyhák kemencéit kéménnyel rakassák, a füstöt ne az ajtón vezessék ki.7 1858-ban a város Szépítő Bizottmányt hozott létre.8 Tagjai bejárták a várost, jegyzőkönyvbe foglalták a tapasztalt hiányosságokat, s javaslatot tettek azok megszüntetésére, légióként a vízlevezető árkok tisztítására, lefedésére. Felszólították az építkezni szándékozókat, hogy kérvényüket az építési tervvel egyetemben a szolgabírói hivatalhoz adják be. Később egyre nagyobb figyelmet fordítottak a parkosítására, a fásításra, ekkor kerítették be a megyeháza előtti sétateret. Új utcák nyitását, az utak javítását, burkolását szorgalmazták, gondoskodtak arról, hogy megfelelő számú olajlámpás világítson a közterületeken.9 1866-ban Zalaegerszeg mezőváros építészeti bizottmánya 18 pontba foglalt, és a megye által hatóságilag helybenhagyott építési szabályrendeletet alkotott.10 Ennek pontjai tükrözik azokat a problémákat, melyekkel továbbra is meg kellett küzdenie a város vezetőinek. Megtiltották, hogy a házakból és udvarokból az utcára vagy a szomszédokhoz „szemetet, havat és rondaságot által" eresszenek, valamint elrendelték, hogy a „ganaj domb, árnyékszék, ólak, hidasok és egyéb marha állások" az utca kerítésétől, a szomszédok épületeitől lehető legtávolabb épüljenek fel. Ugyancsak kötelezővé tették a füstös és sövényből font konyhák lebontását, s arra utasították az építési és átalakítási tervet készítőket, hogy a terveket a bizottmánynak mutassák be. A láttamozási követően ezek másolata a levéltárba került. Felszólították a tulajdonosokat, hogy házak előtti járdákat kővel, téglával rakják ki, vagy rostált köveccsel töltsék fel. Még ekkor is nagy gondot okozott a városi miliőbe nem illő állattok jelenléte, ezért kijelentették, hogy „za- lámboló sertések, borjuk, csikók és egyéb állatok a városban nem töretnek." Ugyanakkor a Vasárnapi Újság egy, a felirata szerint fotográfia után készült metszet kíséretében az alábbi, hízelgő sorokat jelentette meg városunkról: „Ami Egerszegnek mindinkább városias színt ad, az közintézeteinek folytonos emelkedésében és szaporodásában jelentkezik. Nemcsak hogy a város rendes postahivatallal, jó vendégfogadóval s két gyógyszertárral bír, ami a civilisatio legelső kellékei közé tartozik, hanem a társadalmi élet is szükségét érzi itt egy állandó központnak, melyet az egerszegiek egy jól 7Szentmihályi Imre: Zalaegerszeg története a késő feudalizmusban (1700-1849). In: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. (Szerk. Simonffy Emil) Zalaegerszeg, 1970. 31. p. 8 Szakács László: „Zala Egerszeg mezőváros Szépítő Bizottmánya". In: Honismeret. 1981. 6. sz. 50. p. 9 Pesthy Pál szerint a Bach korban, 1854-ben rendelte el a megyefőnök, hogy a város gondoskodjon megfelelő világításról. Ekkor faoszlopokra 50 olajlámpást helyeztek el. Vö. Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene. Zalaegerszeg, 1931.167. p. 10 A Zalaegerszegi mezővárosi építészeti bizottmány rendszabályai. ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 432. 120
