Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Egerszegi járás

tekintetes nemzetes és vitézlő Besenyei László úr meghagyott özvegyének emberei, előbb, amint megmondottuk, semmi írott contractusunk nem lévén, mindenkor csak huszonött napi szolgálotott tettünk.

IV. Haszonvételei határunknak:

1. Ami földeinket illeti ollyanok, hogy áltollyában még az búzát, mint irtások lévén, megtermik.

2. Réteinkben áltollyában irtások lévén sarjút is kaszálhotunk mindenkor, mellyel ökröket is hizlalni lehetne. Réttyeinkben az árvíz soha kárt nem tészen.

3. Közel lévén kétóránnyi járóföldre kanisai város, ami elladni való jószágunk vagyon, bévivén, folyóárán mindenkor elladhattyuk, sőt a kereskedők Kanisán vett és fölső vármegyékben hajtandó s. v. marhájokat helységünkön áltolhajt- ván, elladandó kukoricánkat minden üdőben akinek vagyon pénzé tehettyük.

4. Legelőhelyünk magunk határjában elegendő vagyon.

5. Itatóhelyünk mindenféle marháinknak minden üdőben elegendő és alkalmatos vagyon.

6. Épületnek való fánk földesuraink engedelmébűl ingyen, úgy tűzre való fánk is elegendő vagyon magunk határjában.

7. Amidőn maknak dísze vagyon, magunk határjában makkoltatásunk olcsóbb áron, mint kint valóknak, vagyon.

8. A közönséges helységnek egy kaszásra való réttye vagyon, mellyet ha korán forgódunk, kétszer megkaszálhottyuk.

9. Tizedet semmiféle papi uraknak nem adunk.

Kárai és fogyatkozásé határunknak:

1. Káposztás kertyeink nincsenek.

2. Szőlőhegyünk helységünk határjában nincsen.

3. Malomban, mivel magunk helységében nincsen, olykor három-, négy-, néha pedig nyolc-, kilencóránnyi való földre is jószágunkat malomba vinni kintele- nittetünk.

V. Helységünkben nincsen se egész-, se félheles gazda, minthogy nem régen megszállott helyeken lakunk, hanem mindanyájan zsöllérek lévén, kinek három, kinek két, kinek pedig másfél, olliknak egy-egy hold irtásföldgyö és réttye, egynek nyolc, többinek pedig kinek négy, három és két kaszásra való vagyon. Földeink mind irtások lévén, áltollyában mind jók, mellyek áltolunk kiirtatván tőlünk ell nem vétettnek, hanem állondóssan bírjuk, egy holdban két posonyi mérőt verni szoktunk, és rétteyinken is mindenkor sarjút is kaszálunk, csak egy' darabján akkor nem takarunk, ha bé nem keríttyük.

VI. Egyezésünk szerént az, mint az harmadik kérdésben bémondottuk, közülünk kik tizennyolc, kik huszonöt napi számokat gyalogul szolgálunk, robotra való menésünk robotban számláltotik, mindanyájunknak tekintetes Bessenyeiné aszo96