Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Lövői járás

és annyi zabot, helyadót pedig egy forintot, harminchat krajcárokat készpénzt, ehez képest félhelyesek is proportio szerént fizettünk.

III. Mint az előbbeni punctumban megvallottuk, az urbárium előtt száma nélkül való robotokat tettünk, azt is megvallottuk, mibűi állott adózásunk az emlétett urbárium előtt való, s már föllebb is jelentett rend nélkül való szolgálatink mikor kezdőttek, régiségére nézvést nem emlékezhetünk.

IV. A.melly haszonvételei vágynak ezen helységünknek és határunknak, így következnek:

1. Alsólendvai mezzőváros helységünkhez terhes szekérnek két óra járás, ha valami jószágunk eladni való volna, ottan kivált a kenyérsütő asszonyok megvennék.

2. Határunkban marháinknak elegendő az itatásra váló víz.

3. Tűzre való fánk ámbár határunkban tellyességgel nem elegendő, de minthogy még eddig szomszédságban lévő Gáli, Páli és Nyakasházy pusztákban ugyanezen méltóságos urasághoz tartozandókban is vágogattunk, ha tovább is illyes szabadság engedtetik, fűtni való fánk is lészen elegendő, mi pedig az épületnek való fát illeti, amidőn tisztartó uramtúl cédulát kértünk, rész szerént Fekete-, rész szerént Kebelei erdőkben, mellyek hozzánk egy óra járásra valók, adót ingyen.

4. Szőlőket a Lendvai hegyen, melly hozzánk jó útban másfél óra járás, kik többet, kik kevessebbet bírunk.

Karóinknak pedig rende e^:

1. Szántóföldeinknek sokszor Kebelei és Gáházi kiárodni szokott vizek annyira kárt tesznek, hogy még a trágyázott földeinknek is némelly részei elromolnak, megtrágyázatt földeinkbűl csak két búzát vehetünk, ki töbnyire közönségessen rosot, zabot, hajdinát, kölest is valami kevesset vetünk, végezetre pedig mindezen földeinket négy marhával szoktuk szántani:

2. Réttyeinket töbnyire, mivel sássossak, zsombékossak, saványak is csak egyszer kaszálluk, ha nem Tói, másképpen Házok előtt valókon, mivel a falubúi és az udvarokbúl a trágyáknak leve reájok szokot menni, akik ottan bírunk, rajtok sarjút is kaszálunk.

3. Legeltetőhelyünk határunkban kevés vagyon és így nem elegendő, de az is berkes, posványos, sásos, úgyhogy ha árvíz nincsen is, csak kevesses essőben is marháink rajta nem maradhatnak, egyébaránt is az méltóságos uraságtúl Gáli, Páli és Nyakasházy pusztákot szomszéd Sziártóházy jobbágyokkal már, ennek- előtte 12 esztendőkkel, úgymint az urbárium előtt is mindenkor ki szoktuk áren- dálni, ekkoráig is árendálluk, essős üdőkben azokon töbnyire holy szározzabb, úgy mint eg)' kis fenyvesen, s több dirib-darabb dombossabb helyeken éllődnek marháink.

4. Fuvarozással, minthogy nem az országúttya mellet lakunk, igen kevesset, kézi munkával pedig éppen semmit sem kereshetünk magunknak, mert töbnyire egymásnak kölcsön szoktunk dolgozni.

357