Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Lövői járás
IV. Amelly haszonvételei vágynak egen helységünknek és határunknak, így következnek: 1. Alsólendvai mezzőváros helységünkhöz terhes szekérnek két óra járás, hol ell- adhatnánk, ha valami elladnivalónk volna. 2. Mindenféle marháinknak határunkban is, melly többnyire berkes, elegendő az itatásra való víz, de csekély helységünkben is szükségünkre elegendő a kútt. 3. Tűzre való fánk határunkban igen kevés, de Fekete erdőben, melly hozzánk egy óra járás, hol és más erdejében is a méltóságos uraságnak, tudniillik Kebeleiben, az is hozzánk egy óra járás lévén, pénz nélkül tisztartó uramnak szokott béjelentés és adott cédula, mellett épületre fa is még eddig adatott, mind ekkoráig volt. 4. Szőlőket a Lendvai hegyen, melly hozzánk jó útban egy és két fertály óra járás, bírunk. Karóinknak pedig rende etp 1. Szántóföldeinknek gyakorta Kebelei és Gáházi kiárodni szokott vizek kárt tesznek, melly okbúi a megtrágyázoatt földeinknek némely részei ellromolnak, mindazonáltal ahol a víz olly erőssen nem jár és trágyázást teszünk, azokból két búzát kivehetünk, többnyire pedig rosot, zabot, hajidinát és igen kevés kölest vetünk, végezetre pedig mindezen földeinket az ő mivoltokhoz képest négy marhával szoktuk szántónk 2. Réttyeink magában is csekéllyek, de egyébaránt is sássossak és zsombékossak, sovány ok, általlyában csak egyszer kaszálók. 3. Legeltetőhelyünk határunkban falu végen csak igen kevés vagyon, tehát nem elegendő, de az is berkes, posványos, sáros, úgyhogy, ha árvíz nincsen is, csak kevesses esőben is marháink rajta nem maradhatnak, melly okbúi az méltóságos uraságtúl Gáli, Páli és Nyakasháza pusztákat már, ennekelőtte 12 esztendőkkel, úgymint az urbárium előtt is mindenkor ki szoktuk árendálni, ekkoráig is árendállyuk, eses üdőkben azokon többnyire, hol szározzabb a hely élődnek marháink. 4. Fuvarozással, mivel az országúttyátúl egy kévéssé távúi esünk, igen kevesset kézi munkával pedig, minthogy egymásnak csak kölcsön dolgozni szoktunk, semmit sem segédletünk magunkon. 5. Malmunk határunkban nem lévén, többnyire Újfalusi, Pinczei és SzentKirályi malmokban szoktunk őrölni, hová regvei ellmegyünk, estvére jöhetünk haza. V. Az emlétett urbárium előtt úgy tartottuk, hogy egy-egy egészhelyhez két vetőre 15, 16 és 20 holdot bírtunk, és minden esztendőn, mintegy 6 és 7 szekérre való rétet kaszáltunk. Szántóföldeinkbűl egy holdot két posonyival szoktuk közönségessen bémagozni, de minthogy sohasem mértük meg, lehet, hogy némely holdban több is került. Azomban ollyas szántóföldeinknek, mellyeket állon- dóssan bírunk, minéműséget ekképpen vallyuk: Képnél és Két út közben, meg is Uccavégiben, Akaiban, Nagylikban és Bozzásban, ezen három utolsó helyen 350
