Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Lövői járás

3. Legelőhely mindenféle marhánok magunk határjábon, úgy közel lévő Tompái, Akosfai és Erdeifalusi puszták határjábon elegendő vagyon, földesurak enge- delmébűl.

4. Tűzre, épületre való fa a nevezet pusztákbon ingyen szabad volt.

5. Midőn makknak termése vagyon, az makkoltatás még ez ideig minden bér nélkül megengettetett.

6. Püspöknek tizedet, egy lakoson kívül ezen helységbéliek nem adnak.

7. Malom három is vagyon helységünkben, mellyek minden időben őrlésben elgyőznek bennünket.

8. Szőlőhegy vagyon határunkban, alkalmas bort termő.

ü® a károkat illeti:

1. Szántó földeink nagyobb részin hegyes helen feküsznek, azért trágyávol nem javéthattyuk, zápor nagyon meg szokta hordani, némely helen vannak olly földeink, hogy a zabot és hajdinát sem nevelik meg.

2. Minthogy jó heleken réteket nem bírunk, helyréteinken sarjút nem kaszálho- tunk, nagyobb részre a sovánság miat.

3. Ezen helységben szoktuk egymást kölcsönösben segétteni, azért kézi munka áltol pénzt sem szerezhetünk.

V. Egészhelyes nem lévén helységünkben, hanem aki négy s ött hold földet bírt és marhávol szolgált, félhelyesnek tartatott, azoknak szántóföldgyei álondossan ki lévén mérve, azokban, értvén minden holgyát, két posonyi mérőt szoktunk vetni réteinkben a sovánság miat sarjút sem kaszálhotunk, szántóföldeink pedig Akosfai pusztábon, Csertábon, Házallában, Rövidekben, mively helségünkhez közel vannak, trágyávol is javéthattyuk, legtermékennyebbek. Bazsó völgyön, Gerga völgyin, Hütöstelekben, Nagy füjjesben, Malomközben lévő földeink középszerűek, Berkenyeoldalban, Szírig)' István gyöpjén, Pálvölgyében, Akosfai parton. Márkáiban, Paperdején, Keresztúron, Gyergyánkúti, mellyekben, mivel mesze vannak, trágyázni sem lehet, legalábbvalók, a zabot és hajdinát sem nevelik meg.

VI. Amint föllebb szolgálotunkat már előlyszámláltuk, kiknek négy marhájo volt négy marhávol, kiknek pedig két marhoja volt két marhávol robotoltunk, már most két marhávol, mind földesurainknak, mind magunknak szoktunk szántom, járás-kelésnek ideje nem számláltotott robotban, ha meszebb mentünk robotra.

VII. Kilencedet jószágunkbúl sem szolmábon, sem szemben nem attunk, nem is hallottuk, hogy szomszéd helységben is bévett szokásban lett volna, püspöki tizedet is csuppán egyikünk ád két hold földjéből, az megírtt adózás és szolgálatunkon kívül sem pénzbéli, sem másféle adományt vagy ajándékot nem adtunk.

325