Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Lövői járás
Sine dato Andreas Maries jurassor m. p. et Balthasar Somsics jurassor m. p. 219. PÉNTEKFALU I. Urbáriuma ezen helységnek kezénél nincsen, hanem hallották, hogy volt, de hová lett, s mitt foglalt magában, nem tudgyák. II. A régi szokásban ment árendában mindenkor megtartattak a quartalisták, de a zsöllérek Pálles tisztartó üdejétűl fogva föllebbvetettek. III. Az régi árendán kívül két forént ártánpénzt is falustól fizetnek a méltóságos uraságnak. IV. Mivel, hogy a maga határában szőleje nincsen, azért csak Szent Mihály naptól fogva Karácsonyig szabad a bor áruitatás, de úton kívül lévén az helységek, hasznát nem vehetik, fájészások ingyen vagyon. Legeltetője maga határában nincsen, mert az határok igen csekélység. Marhát sem tarhatnak, hacsak a méltóságos uraság szomszéd Szatai pusztában a legeltetést meg nem engedi. V. Minden quartához nyolc holdot tartottak, de mérték szerént nem vetették, nem is tudgyák hány posonyi ment egy holdban, a réteken mintegy harmadrészre lehet kaszálni sarjút. VI. Robotot nem szolgáltak, hanem néha az uraság dolgára árendán föllül holy gyalog, holy négy marhával hajtattak, de annak szabott száma nem volt. VII. Kilencedet sohasem adtak, nem is hallották, hogy valaki ezen nemes vármegyében jobbágyitól kilencedet szedett volna, ajándékot is akár magában, akár készpénzül semmit sem adtak az uraságnak. VIII. Ezen helységben puszta házhely egy sem találtatik. IX. A jobbágyok mind szabadmenetelűeknek mondgyák magokat. 1768. március 27. Előttem: Sárkány Gábor táblabíró s. k. és Tornyos Ferenc esküdt s. k. 220. PETES FIÁZA I. Urbárium az ő kezek között soha nem volt, hanem az méltóságos uraságtól volt valamely rendtartások, melly szerént robotolni s szolgálni szoktak. II. Szolgálottyoknak s robottyoknak ideje, szokása mikor kezdődött, s ki által ho- zatot bé, régiségéhez képest nem emlékeznek reá. 312
