Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Lövői járás

egy esztendőn is 74 foréntokat fizettünk, most ugyan már 3, 4 esztendőktűl fogva annyira nem terhelytettünk, de ugyancsak az árendán föllül kazálni, aratni és szénatarkarni is járunk.

III. Amint már ad 2-dum megmondottuk más egyébb adózásokat és szolgálatokat nem tettünk.

IV. Magunk határában szőllőhegyünk vagyon, annak termését eladhattgyuk Szent Mihály naptúl fogva Szent György napig szabadon korcsmáltathatunk ugyan, de úton kívül lakván, abbúl semmi hasznai sem vehetünk, földeink is alkalmas termők, hanem réteink sássossak, fájészó erdőnk is csekély, de ugyancsak még eddig pénzen nem vettünk fűtőfát, legeltetőhelyünk is szoros, leginkább ha a Kerka vize kiönt.

V. Közötünk egészhelyes nincsen, hanem fertálos, melyhez szántóföldet 7 holdot, rétet pedég 6 szekérre tartottunk, melyeknek csekély részein lehet sarjút kaszálni, egy hold földet, két posonyi magal szoktunk bemagozni.

VI. Árendások lévén, amint föllebb mondottuk, többet nem szolgáltunk.

VII. Még edig semmiféle mezei termiseinkbűl kilencedet nem attunk, fönt írtt szolgálatinkon kívül adózásokat nem tettünk, ajándékot sem adtunk.

VIII. Helységünkben egy puszta házhely sincsen.

IX. Árendások lévén, eddig azért szabadmenetelűeknek tartyuk magunkat.

1768. április 20.

Előttem: Sidi Pál alszolgabíró s. k. és Büki János esküdt s. k.

213. MARÓCZ

I. Urbáriumok sohasem volt.

II. Régi szokás szerént földesuroknak szoléit meg szokták kapálni háromszor azt megmeccettik és bé is szedtik, azonkívül Kányavári malomhoz, mikor szükség kévántato, munkásokat holy többet, holy kevesebbet adnak.

III. Miultátúl fogva megszállottak Maróczy pusztát, midőn földesurok hegyvámot szednek, a szegénség tartya étellyel és itallyal, mást semmit sem adnak.

IV. A borokbúl szoktak hasznot venni, s abbúl a portiót kiteremteni. A záporesső szokott nékik sok károkat tenni.

V. Kevés szántófölgyök lévén, sarjút pedig nem kaszálhottnak.

VI. PIoszú fórt is szoktak minden esztendőben adni ketten öszvefogva Plídvégre nemes Vass vármegyében.

VII. Kilencedet sohasem attak s az uraik sem kévántok tülök.

306