Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Lövői járás

VII. Kilencedet soha semminemű terménybűi nem attak, sőt szomszéd uraságoknál sem volt szokásban. Ennekutánna is, hogy kegyelmes úr őhercegsége előbbi mód szerint őket az kilencednek adásától mentessen fogja tartani, tellyes, de alázatos birodalommal vannak, akik egyebet nem válaszolhattnak. Az fölleb irattakon kívül egyebet nem attak az méltóságos uraságnak.

VIII. Puszta hely nincsen várossokban.

IX. Ok szabadmenetelűek.

1768. május 25.

Komáromi János belsővárossi öreg bíró X

Horváth György esküit X

Szászy Sámuel X

Banotos Márton X

Kis Fodolka János X

I Ialász Mihály X

Császár Ferencz X Virágh János X Simoncsics István X Levocsics Máttyás X Busies Sámuel X Kocsfán Sándor X

Előttem: Szecsödy Imre alszolgabíró s. k. és Marton György esküdt s. k.

201. LENDVAKÜLSŐ

I. Urbáriumjok sohasem volt, hanem

II. még boldogemlékezetű gróff Bánffy földesuraktúl, az mind sub littera A bé- adatattván, kiteccik, szabad levelek lévén, az szerint szolgáltak, s adóztak mind ez ideig.

III. Az fölleb producalt levelek szerint adóztak, s szolgáltak.

IV. Szőleikbűl leginkáb szoktak hasznot venni. Károkat pedig az gyakor Lendva és Mura vize áradása szokott nékik okozni mind fölgyeikben, s mind réttyeikben.

V. Egészhelyes gazda közöttök nem volt, hanem némely fertályhelyekkel bírók, azoknak is pediglen kiknek töb, kiknek kevesseb számú mind fölgyeik, mind réttveik voltak, hölgyeikben pedig ki többet, ki kevessebbet szokot vettni. Sarját réttyeiken nem kaszálnak.

VI. Szabad levelek lévén, az szerint szolgáltak.

VII. Kilencedet soha semminémű termésbűi nem attak, sőt szomszéd uraságoknál sem volt szokásban. Ennekutána is, hogy előbbi szabadságok szerint fejedelmi úr őhercegsége őket, valamint az tized, úgy az kilencednek adózássátúl is ke- gyelmessen mentessen fogja tartani, tellyes, de mély alázatos reménséggel vannak, s ugyanazért erre nem is válaszolnak.

291