Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)
Paraszti vallomások - Lövői járás
pusztában is legeltetőhely minden üdőben elegendő és alkalmatos volt, utób mindazonáltal méltóságos gróff Szécsenyi Ignácz urunk contractussa erejével azon pusztának haszonvételéiül kirekesztetvén, egyedül földesuraság részire fönthagyattatott, mostanság is azon pusztára félve ereszük marháinkat, Goliczai diverticulumtúl pedig, melly mindenkor Jakab fai határhoz tartozandó volt, két esztendeje, hogy tellyességgel elzárva vagyunk, földesurunk azt is magának külö- nössen fönttartani kívánnya. 5. Tűzre való fa ugyan határunkban még ekkoráig elegendő volt, hanem mostani földesurunk épületre való fát nem akar adni pénz nélkül, kivált rag és lécnek valót. V. Hány és minémű hold szántóföldgye és réttye volt egy egész házhelyes gazdának, és hány posonyi mérőt vethetet egy-egy hold szántóföldjében, mivel ekkoráig szántóföldeink meg nem voltak mérve, a magnak való jószágra sem szoktuk megmérni, sem földeinknek, sem köbölnek számát bizonyossan nem tudhaty- tyuk, vélekedve mindazonáltal úgy tartottuk, akinek 32 hold szántóföldgye volt az egészhelyes volt légyen, akinek pedig 16 hold földgye volt félhelyesnek tartatott. Réteinken pedig a soványság miát kétszer nem kaszálhatunk, kivévén házaink végiben lévő Telek réteket, ahol sarjút kaszálhatunk, azzal marhát is hizlalhatnánk, ha több volna. Szántóföldeink azonban és réteink, mellyek állon- dóssan kimérve vannak, Külső telekben azon okbúi, hogy közel vannak, gyakrabban szoktuk trágyázni, másként is a többinél egy kévéssé partossabb helyen feküsznek, legjobbak, két-három vetőig a búzát, rosot pedig állondóssan megnevelik. Fürkei, Alvéghi mezzőben, Czikelyesben, Tüske mezzőben, Hoszúban és Atalban, aminémű szántóföldeink vannak, noha ugyan Kebelei és Nemesnépi patakoknak gyakor kiárodási azokban lévő veteményeinket el szokta rontani, de mivel nem olly igen mesze esnek helységünktől, ezeket is trágyával hasznossakká tehettyük, nemigen soványok. Középső dűlői, Varjúlábi, Fagyasföli, Tösö- kösi, Rakotlán mögi, Irtási, Malomszéli, Lakosi, Kebeleközi, Csertai, Fenyősalli és Fölső dűlői részekben azért, hogy fenék helyen feküsznek, oly haszonyta- lanok, hogy az záporessők miat ha trágyázzuk is, csekély hasznát vehettyük, egyébiránt is természetre sem olly jók, mint a föllyebb megírtt részek, legsová- nyobbaknak tartatnak. VI. Valamint már az második czikelyben áltolunk előladott contractusokban megírva vagyon, készpénzbéli árendát mindaddig, méglen őfölsége által bé nem hozattatott az urbárium, fizettünk, azútátúl fogva urbárium szerént szolgálunk, aminémű marhás szolgálotot tettünk régenten, azt négy marhával, mostanság is mind magunknak, mind földesuraságunknak úgy szoktunk szántani, előbb ugyan járás-kelésnek ideje robotban nem, mostanság pedig bészámláltatik. VII. Kilencedet földesuraságinknak sohasem adtunk, nem is hallottuk, hogy szomszéd uraságoknál bevett szokásban lett volna a kilenced adás, egyedül az egyhá268
