Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Egerszegi járás

IV. Haszonvételei helységünknek ezek:

1. Vonyó, tehén és apró marháinknak kaszálás előtt is ingyen, elegendő legeltetőhelyek vagyon, mivel határunk marháinkhoz képest tágos és füjes.

2. Határunkban közel marháinknak jó itatóhelye is vagyon.

3. Épületnek és tűzre való fa méltóságos uraságunk engedelmébűl határbéli erdőbűi elegendő volt még eddig, ingyen.

4. Malom helységünk határában közel három vagyon.

5. Amidőn határbéli erdőn mák vagyon, mások előtt pénzért az makkoltatás megengedtetik.

Kárai helységünknek ezek:

1. Kis mező nevezetű szántó földeinken kívül, a többi soványok és termékente- lenek.

2. Tizenegyen vagyunk ezen helységben, akik némely régi házhely után való föl- deinkbűl papi rendnek tizedet adunk.

3. Rétjeink töbnyire sássassak és békarokkát termők.

4. Határunkban szőlőhegyenk nincsen.

5. Helységünk országúttyán kívül lévén, annak idejében, ha korcsmáltatunk is, kevés hasznát vészük.

V. Hány és minémű hold szántóföldje és rétje lehetne egy egészhelyes gazdának, nem tudhattyuk, mivel azt sem tudjuk, magunk is fertályhelyűek-e, vagy mik vagyunk, mindazáltal azt tartyuk egy hold szántóföldnek, aki ugyancsak jó föld, melyben két posonyi mérőt vethetni. Helyrétjeinknek két szélei szárazzak lévén, sarját sohasem kaszálhattunk. Földeink pedig, amint fölleb is megmondottuk, a Kis mezőben, mivel helységünkhöz közel esnek, trágyázni is könnyebben lehet, középszerűek, Hoszú földben, Déllelőnél, Rétmellékében, Tóth György völgyin, Cseres allában, Páprángosban, Malomnál, Malom teleknél, Malom fölött, Dűlésben, Sinkan kis nádosnál és Cseresi földben, mivel rész szerént hegyessek, oldalalssak, falunktól tovább is esnek, azért legalábvalók, földeinket állondos- san bírják.

VI. Most, a mi urbáriumunknak béhozattatása előtt marhás és gyalog robotunknak bizonyos napi száma nem lévén, amikor mire szükséges volt és parancsoltam«, akkoron a munkának helyén meg is kölletett jelennünk. A szántást mind magunknak, mind méltóságos uraságunknak négy vonyó marhával tettük, akár öszvefogva, akár magányossan, és így robotra menésünk és viszatérésünk is napi számunkban bészámláltatott.

VII. Méltóságos földesuraságunknak semminémű termésbűi és javakból kilencedet sohasem adtunk, s hogy ezen kilencedbéli adózás ezen nemes vármegyében más földesuraságoknál is szokásban lett volna, nem hallottuk. Más adózás fejében, amint már föllebb megmondottuk, az két-két forinton kívül, földesuraságunknak semminémű ajándékot nem adtunk, hanem amint fölleb is meg148