Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Egerszegi járás

3. Itatóhelyek is marháinknak határunkban elegendő vagyon.

4. Kimért erdőnk ugyan nincsen, mindazonáltal még edig főldesurunk engedel- méből határunkban mind tűzre, mind épületre elegendő fájészásunk volt.

5. Makkoltatásunk is, valamelly csekély, fődesuraságunk engedelméből határunkban ingyen volt.

6. Papi dézsma még edig helységünkben nem volt.

Károk pedig helységünket e%ek követik:

1. Régi járt-, és heleinkhez lévő földeink soványak, és mindhogy kevés marhát tarthatunk, azokat nem is trágyázhattyuk.

2. Nagy ob részre réteink berkessek, sássossak, és nem is szarvasmarhának való szénát teremnek és gyakortáb mind réteinket, mind szántóföldeinket a zápor- essők megrontják, réteinket iszappal ellöntik, földeinket pedig megárkosíttyák.

V. Még eddig, mivel nem régen szállottuk meg ezen helységünket, ki volt égisz-, fél-, avagy fertályhelyes közöttünk, nem tudhattuk, úgy azt sem tudgyuk, egyik- egyik hold szántóföldenkben hány posoni mérőt vethetünk, minthogy mag gabonánkat meg nem szoktuk mérni. Azt mindazonáltal tudgyuk, hogy szántóföldeink közül Bük sárja föli legjob és termékennyeb, ahoz képest az Úton föllyül való dűllő középszerűnek tartatik, Görbe földek pedig, minthogy helységünktől meszeb esnek, és régi sovány földek voltak, s nem is trágyázhattyuk, legsoványabbaknak és terméketlenyebbeknek tartatnak. Réteink hasonlóképpen berkessek és sássossak, és nem is lehet rajtuk sarjút kaszálni.

VI. Amint föllyeb is megmondottuk, 30 gyalog napi számnál töb napi számot mink nem szolgáltunk, és ha marhával parancsoltattunk is robotra, kinek ahoz két alkalmatos vonyós marhája volt akképpen, akiknek pedig gyöngéb volt ketten őszvefogva vittük véghez a robotott. Minthogy pedig meszére nem hajtattunk robotra, hanem ha regvei ellmentünk, estrére viszaeresztettünk, azért a járás- s kelésnek idejét is a napi számhoz számlálni nem volt szükséges.

VII. Midőn megszállottnak helységünket, két esztendőkig kilencedet nem attunk, hanem azután attunk földesurunknak kilencedet, azt pedig mindenféle termésbűi, értvén búzából, rosból, árpából, zabból, lencséből, lendekből és hajdinából. I Jog}' pedig ezen nemes vármegyében más földesuraságnál is a kilencedbéli adózás vagyon-é bévett szokásban vagy sincs, azt nem tudgyuk. Mink a megírtt kilencedbéli adózáson, és többször is megmondott roboton kívül, földesurunknak sem adózást nem tettünk, sem ajándékot nem attunk. Papi dézma sem volt még edig határunkban.

VIII. Miúlta mink ezen helységet megszállhatunk, abban egy ház sem pusztult ell.

IX. Mink jövevények lévén, minnyájan szabadmenetelűek vagyunk.

1777. február 21.

136