Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában - Zalai gyűjtemény 60. (Zalaegerszeg, 2006)

Paraszti vallomások - Egerszegi járás

marhájo nem volt, minden héten gyalog két napot szolgált, amidőn távullabb robotra parancsoltattunk, járás-kelésnek ideje mindenkor beszámláltott.

VII. Kilencedadás hellységünkben soha szokásban nem volt, nem is hallottuk, hogy szomszéd helységbéliek attak volna, hanem csak Egerszegi lakosok úgy hallottuk, és tapasztaltuk, egyetlen tizedet jószágunkbúl ki szoktuk adni. Föllebb előlszámlált szolgálotunkon kívül pedig sem pénzül, sem másféle adományt földesuraságainknak nem attunk. Egyházi üzed sem volt nálunk szokásban.

VIII. Puszta hely volt ugyan kettő, mellyekhez tartozandó földeket az uraság cselédgyei egy ideig bírták, már most Bor István és Horváth György nevezetű jobbágyok bírják.

IX. Minyájan szabadmenetelűek vagyunk.

1780. május 9.

Ekler Mátyás eskütt X Mátyás Gergelly X

Molnár György eskütt X Galas János X

Szél Mihály eskütt X

Előttem: Tuboly György táblabíró s. k. és Nagy Ferenc esküdt s. k.

77. NESZELE

I. Urbárium nincsen, s nem is volt.

II. Bizonyos contractussok Pais András úr embereinek nem volt, ha ki miképpen egyezhetett vélek, aszerént szolgált, mivel hogy mindenkor ennyik is adott nékik. Rosta úr és Méreiné aszonyom emberinek pediglen esztendőnként contractussok volt, úgyhogy Rosta úr emberei — kiknek minden vetőre két-két hold szántóföldgyök, réttyek pedig kinek egy, kinek két szekérrel — 30 napokat, kinek pediglen négy hold földgyö és három szekérre való réttye volt, 52 napokat marhával szolgált. Méreiné aszonyom emberei pedig, kinek egy hold földgyö és egy szekér réttye volt, esztendőnként szolgált 20, kinek kettő, s másfél hold földgyö, s két szekér réttye 36, kinek pedig harmadfél hold földe és két szekér réttye és kissebb teleke, azok is 36 napokat szolgáltok.

III. Semmi egyébb adománt nem attak, hanem a szolgáloton kívül egyedül, hogy fonyást tettek, ki három, ki négy funtot font.

IV. Semminémű haszonvételei ezen helységnek nincsenek, mivel sem szőlőhegye, sem erdeje, sem különös legeltetőhelye nincsen, hanem más határokban, s pusztákban földesuraink még eddig tűzre és épületre való fát ingyen és pénz nélkül adtak, akitűi kitelhetett, hordhatott.

127