Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés
látszatát is annak, hogy a rendek a kormánynak engednék át a kezdeményezés jogát.18 A Deák által e szempontok figyelembevételével megfogalmazott válaszfelirat bevezetője - még a királyi előterjesztések üdvözlése előtt - határozottan leszögezte: „Míg Európa legtöbb nemzetei a tartós béke áldott korszakát szellemi és anyagi jóllétüknek eredménydús kifejlesztésére fordíták, azalatt a magyar nemzet majd legdrágább kincse, polgári alkotmánya megőrzésének, majd sértett törvényei szentségük helyreállításának gondjaival elfoglalva, majd ily körülmények közt el nem háríthatott belső akadályoktól feltartóztatva, nem örvendezhetett az erkölcsi és anyagi jóllét azon kifejlődésének, melyet annyi áldozatok jutalmául a tartós közbéke korától méltán remény lett."19 A válaszfelirat leltárszerűen számba vette az ország vigasztalan állapotát eredményező „közbajokat" és legégetőbb problémákat, majd a sérelmek mielőbbi orvoslásában reménykedve bizalmat előlegezett az uralkodónak, azután pedig részletesebben szólt a királyi előterjesztésekben érintett, és a nemzet „kívánatai- val" találkozó reformjavaslatokról, melyeknek megvalósításához a rendek készséges segítségét ígérte. Mindezeket követően Deák az alábbi fordulattal állította előtérbe a sérelmek orvoslásának igényét: „Midőn [...] Felséged kegyelmes szándékainak az ország közkívánativali öszvehangzását hálás szívvel megismérjük, másrészről azonban a hozandó törvények biztosságát a fennálló törvények sértetlen megtartásukban és teljesítésökben helyezzük; sőt tanácskozásinkban teljesen nyugodt kebellel biztosan előrehaladni képesek sem vagyunk mindaddig, míg az ország súlyos sérelmei nem orvosoltatnak, s a nemzetnek azokból eredett terhes aggodalma meg nem szüntetik".20 A tapintattal megfogalmazott, az uralkodó és a kormány felé elismerő gesztust gyakorló, ugyanakkor azonban a jogbiztonságot szavatoló alkotmányos garanciákat is megkövetelő válaszfelirat a pozsonyi diétán távolról sem pótolhatta a mértékadó ellenzéki vezéregyéniség folyamatos jelenlétének hiányát. Deák Ferenc egyetlen alkalommal, 1844 húsvétján (április 7-én és 8-án) személyesen tanácskozott Ikerváron Batthyány Lajossal és Széchenyi Istvánnal a nemesi adófizetés lehetőségeiről,21 a reformellenzék azonban máskülönben kénytelen volt nélkülözni Deák szaktudását és törvényhozói tapasztalatát. Az országgyűlés idején Zala megyében történt további események némelyike mintha csak Deák borúlátását igazolta volna. 1844. szeptember 26-án a zalai közgyűlésre becsődített konzervatív kortesek - egy országgyűlési pótutasítás tár18 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 2. jav. bőv. kiad. Pest, 1868. 2. köt. 393-394. p. 19 Horváth Mihály 2. köt. 394. p., Ogy. ir. 1843/1844.1. köt. 13-16. p., vö. Függelék. 20 Horváth Mihály 2. köt. 394-396. p., Ogy. ir. 1843/1844.1. köt. 13-16. p., vö. Függelék. 21 Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. 91-92. p. 81
