Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés

Az érdekegyesítésre törekvő reformerek azt kívánták elérni, hogy a közteherviselés megvalósításának első lépéseként a nemesség is járuljon hozzá a vármegyék költségeinek fedezésére szolgáló háziadó fizetéséhez. Az elképzelést magáévá tette az országgyűlési választásra készülő zalai ellenzék, Deák Ferenc pedig kijelentette, hogy csak akkor vállalja el a követséget, ha Zala megyében is megszavazzák a nemesi adófizetést. Szinte sokkolta az ország közvéleményét, amikor 1843. április 4-én, a Zala megye követutasítását tárgyaló közgyűlésen a kormánykörök megbízásából a veszprémi püspök által felbérelt, nemesi kiváltságait féltő, leitatott és felhecceit zalai kisnemesek leszavazták az adófizetés tervét, és ezzel lehetetlenné tették a mindaddig köztiszteletben álló és nagy népszerűségnek örvendő Deák Ferenc számára, hogy részt vegyen a következő országgyűlésen.3

„Gyászhír. Lapjaink már sajtó alatt voltak, midőn rendkívüli alkalommal hírt vettünk Zalából egy csapásról, melynél nagyobb, melyhez hasonló, országgyűlési reményeinket nem érheté" - e sorokkal vezette be Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain a zalai eseményekről Deák levele alapján beszámoló tudósítást.4 Kossuth a lap április 13-i számában, „Zala s az adó" című vezércikkében bővebben foglalkozott az eset jelentőségével. Hangsúlyozta, hogy nem a háziadó ügyének zalai bukása a legfájdalmasabb, hanem az, hogy Deák nem lehet jelen a diétán. Deák „hazafiúi munkásságát a közelgő országgyűlésen nélkülözni közszerencsétlenség volna" - figyelmeztette olvasóit. Kossuth értesülései szerint Pest megye nemessége már néhány órával a „gyászhír" elterjedése után késznek mutatkozott követté választani Deákot, ő azonban ettől elzárkózott. Kossuth cikkében megérteni látszott Deák elvi álláspontját, valójában azonban nem helyeselte, hogy Deák más megyében sem akar követ lenni.5 Kossuth - tolmácsolva a pesti ellenzék felfogását - a következőképpen értékelte Deák visszavonulását a Wesselényi Miklóshoz, április 17-én írott levelében: „az embernek háttérbe kell állni a polgár előtt; s én polgárilag nem látom motiváltnak [Deák] ellenkezését, s attól, hogy diétán nem lesz, nemcsak azért félek, mert most nélkülözhetlen, hanem azért is, mert a politikai élet olyan, mint a folyó, nem szenved maga előtt űrt, hanem betölti azt, ha egyébbel nem, sárral, iszappal; én félek, ha Feri most nem lesz a diétán, helye jövendőre is betöltve marad; [...] s az ő munkaköre aligha összeforraszthatlanul meg nem szakad."6

3Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. Bp., 1903. 2. köt. 1-54. p., Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. 1. köt. 420-426. p., Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson. In: Levéltári Szemle 1987. 2. sz. 47-59. p., Molnár András: „Deák Ferenc nékünk nem királyunk!" Az 1843-as zalai követválasztás anatómiája. In: Skandallum. Magyar közéleti botrányok 1843-1991. (Összeáll. Gerő András) Bp., 1993. 9-26. p.

4 Pesti Hírlap 1843. április 6. (236. sz.) 225. p.

5 Pesti Hírlap 1843. április 13. (238. sz.) 243. p.

6 Kossuth Wesselényihez írt levelét kivonatosan közli: Ferenczi Zoltán. 1. köt. 374-375. p.

75