Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen

lók."24 Petsovits a kormányzat kortesvezére volt. A pecsovicsok fehér kalapot, az ellenzékiek az idézett vörös kucsmát viselték megkülönböztetésül.

Megjegyzendő, hogy a kormánypárti követek helyébe 1839 októberében Beze- rédjt és társát, Perczel Miklóst választották követté - sikerült a visszavágás, ám novemberben ismét fordult a csata állása. Katonaság, ügyészi vizsgálódás uralta ezután Tolna megyét.25

Biharban Beöthy Ödön, az oppozíció híressége és kiválósága volt természetesen a kormányzat célpontja. Beöthy többek között híres volt a protestáns jogvédelem, a vallásszabadság érdekében tett lépései miatt - az egész protestáns világ ismerte nevét, jóllehet katolikus volt. A kormánypártot viszont a református Tisza Lajos vezette, a váradi püspök erős anyagi támogatásával. Tisza már-már eredményt ért el, amikor Lajcsák Ferenc váradi püspök kiadta hírhedt pásztorlevelét, melyben követve a kölni érseket, a vegyes házasságokat csak abban az esetben engedte megáldani a párok összeadására egyedül jogosított katolikus papoknak, ha a protestáns fél reversalist adott, azaz kötelezte magát a születendő gyermekek katolikus hitben való nevelésére. A liberális reformerek körében hatalmas volt a felháborodás, országszerte hangzottak el kijelentések, miszerint az alapvető vallási törvényeket s főként az 1791: 26.tc.-et megsértő katolikus főpapok inkább szolgáltak rá hűtlenségi perre, mint Wesselényi vagy Kossuth. Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a váradi püspök nem Bécs tudta nélkül lépett, a vallási kérdés exponálásával ugyanis elterelődhetett a figyelem a szólásszabadsági sérelemről. - Biharban viszont az ellenzéket erősítette a pásztorlevél, új lendületre kapott és bár Beöthyt nem sikerült követté választani, a követutasítás jórészt Deák intenciói szerint készült.26

Deák tehát segítőtársakat vesztett, ám ennél is veszélyesebb volt az az 1838-ban lassan bontakozó folyamat, mely az un. mérsékelt politika terjedésében jelentkezett. Több megyében is felülkerekedtek a konfliktust kerülni kívánók, az elvtelen megbékélést szorgalmazók. Ők a szólásszabadsági sérelem orvoslását nem kívánták az országgyűlési tárgyalás előfeltételéül szabni, megelégedtek a kegyelemkéréssel, legfeljebb a sérelem és a többi tárgy, törvényjavaslat együttes felterjesztését, az un. junctimot támogatták. A junctim egyébként már 1836-ban is kudarcot vallott, hiszen a felterjesztett törvényjavaslatokból a neki tetszőket az uralkodó

24 Bodnár István - Gárdonyi Albert: Bezerédj István. Bp., 1918. (a továbbiakban: Bodnár - Gárdonyi) II. 31. p.

25 Bodnár - Gárdonyi II. 15. p., MÓL Takáts 8221/s., 8245/k., 8266/e.

26 MÓL Takáts 8219., 8219/b., 8220., 8221/o., 8227/f., Beöthyről: Csengery Antal: Történelmi tanulmányok és jellemrajzok. Bp., 1884. (a továbbiakban: Csengery) II. 25. p. A Lajcsák ügyről: Horváth Mihály. I. 105. p., MÓL Takáts 8220/h., Ballagi Géza: Az 1839/40-i országgyűlés visszhangja az irodalomban. Bp., 1890. 51. p. A kormányzat előkészületeiről általában: Erdmann Gyula: A kormányzat előkészületei az 1839/40. évi országgyűlésre. In: A magyar polgári átalakulás kérdései. (Szerk. Dénes I. Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor) Bp., 1984. 204- p.

47