Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen
országgyűlést megelőző, az erőket összegező, a fő méltóságok véleményét kérő nagy értekezletet május 31-re hívta össze, s így szó sem lehetett arról, amit Dessewffy Aurél kívánt, miszerint a kormányzat kiérlelt tervekkel, kész törvény- javaslatokkal, színvonalas kezdeményező-készséggel lépett volna fel - a Deák vezette és jól felkészült ellenzékkel szemben. Ez is igazolja Miskolczy Gyula megállapítását a vezető bécsi, birodalmi hivatalnokokról. E szerint e hivatalnokok képzettek és kötelességtudó bürokraták voltak, de nem tehetségesek, nem tettre készek, Magyarország ügyeiben jórészt tájékozatlanok is voltak, és ami a fő: a birodalom ügyeit és a magyarországi politikát képtelenek voltak invenciózusan egyeztetni. Bomló, bénuló világ volt ez, melyben csak a magyar újkonzervatívok tudtak néhány viszonylag hatékony gondolatot kiérlelni.22 Azt már láttuk, hogy Metternichék nem az ifjú Dessewffy Aurélra, vagy a nádorra hallgattak, hanem inkább a csak hatalmi erőben bízó és ötlettelen Cziráky Antalra. A kormányzat így is ért el sikereket a megyékben. A hagyományosan ellenzéki Barsban az adminisztrátor manipulációkkal, jog- és szokásellenes húzásokkal, részrehajló elnöklettel kormánypárti követek választását segítette elő és a követutasítást is Bécs számára kedvezőre formáltatta - így Bars a szólásszabadsági sérelem orvoslását nem szabta az egyéb országgyűlési tárgyak felvételének feltételéül. Botrányba fulladt a közgyűlés, a megyébe királyi vizsgálóbiztos érkezett.23 A legnagyobb csata Tolnában következett be. Deák egyik fő támogatóját és munkatársát, Bezerédj Istvánt sorozatos csalásokkal buktatta ki a választásokon Eszterházy Károly főispán, aki már 1838-ban elérte, hogy a korábban mindig reformer szellemű megye feliratban kért kegyelmet Wesselényi és vádlott társai számára, ami egyértelmű volt a kormányzati és bírói eljárások, a vádak elfogadásával. 1839 tavaszán több közgyűlésen is több száz főnyi kortes csapatok álltak szemben, folyt az etetés-itatás; a küzdelem helyszínén sebesültek maradtak. A májusi döntő, választó közgyűlésen a főispán sorozatos csalásai után a kormánypárti Dőry Gábor 734, Bezerédj 708 szavazatot kapott (a kormánypártiak egy része kétszer szavazhatott, Bezerédj hívei közül nem keveset megakadályoztak a voksolásban). A kitörő verekedés miatt május 23-án eloszlatták a gyűlést, s azt június 17-én folytatták. Jellemző, hogy addig a két tábor együtt maradt, senki sem tért haza, várták a folytatást... Június 17-én már halott is maradt a „csatatéren". A hangulatot jelzi az akkori kortesnóta is: „... Majd ha veres kutsmát veszek, Mellé pávatollat teszek, Petsovitson eret vágok, A hazának úgy haszná22 Miskolczy: A kamarilla 104. p. 23 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 3. kiad. Bp., 1886.1. 102. p„ MÓL Kancellária, Elnöki 1839/266., MÓL Takáts 8242/k., 8343/c. 46
