Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen

figyelmeztette: az ellenzék legyen kitartó és állhatatos és őrizkedjen a túlzó kirohanásoktól. A kormányt arra is figyelmeztette, hogy a reformokkal szembeni negáció és az állandósuló gyanakvó bizalmatlanság az ellenzékkel szemben terméketlen. Ha a kormányzat kezdeményezné a valódi reformokat, kihúzná az ellenzék lába alól a talajt. Orosz Józsefnek, akiről tudta, hogy a Hírnök szerkesztőjeként Bécs zsoldosa, s így azonnal jelent feletteseinek, kifejtette: Magyarország monarchikus érzelmű - néhány fanatikust leszámítva. A kormányt képviselő főispánokká a közbizalomra méltó férfiakat nevezzenek ki, akik oldva a bizalmatlanság légkörét, a kormány és az ország számára is fontos reformokat segítenék elő. Ehhez felajánlotta az un. ellenzék együttmunkálkodását. Ne tekintse a kormány az ország boldogulását, a szabadság biztosítását, a nemzeti fejlődést veszélyesnek. A tényleges veszély óráiban a nemzet bizalma sokat ér. Világos utalás volt ez az éleződő keleti válságra. Ehhez még azt is hozzátette, hogy Magyarországon tudják azt, hogy a fenyegető orosz veszély miatt is az ország egymagában nem állhat. Ez volt Deák talán első olyan megnyilatkozása, melyben a pánszlávizmus és az illírizmus veszélyei feltűnnek.17 Deák sugalmazásainak sok foganatja nem lett; Bécsben még nem érkezett el az állambölcsesség ideje.

Deák beszámolóit számosán félreértették. Orosz József pl. megjegyezte, mintegy bécsi jelentésének mellékleteként, hogy Deákot könnyen lehetne a kormányhoz közelíteni. Dessewffy Aurél is úgy vélte, Deák önfejű, makacs ember, de rendelkezik a valódi államférfi képességeivel. Most még - írta - nem lehet szó „alkalmazásáról", idővel viszont nagy szolgálatot tehet a kormánynak. Ezeken - ha tudott róluk - Deák legfeljebb csak mosolygott; az viszont már fájhatott, hogy az ellenzék soraiban is akadt olyan, aki szerint Deákot megnyerték Bécsben, „elcsúszott a fényes császári parkettákon". Ebből annyi lehet igaz, hogy Metternich a szokásos cinizmusával bizonyára megkísérelte Deák behálózását.

Deák bécsi útja inkább aggodalmat kelthetett Bécsben. Mettemichék láthatták, hogy ezúttal az alsótábla vezetése az országgyűlésen vérbeli, profi politikus kezében lesz.

1839 áprilisának elején folytatódtak a kormányzati személycserék. Betöltötték az esztergomi érseki széket: Kopácsy József hercegprímás feladata lett az ország- gyűlés főrendi tábláján a főpapok, ill. az alsótáblán a káptalani követek kézbentartása, kormány melletti felsorakoztatása. Az alsótáblán elnöklő személynök (personalis, egyben a hétszemélyes tábla elnöke), Somssich Pongrác helyett Sze- rencsy István lett, akiről maga Deák mondta, hogy éles eszű, tájékozott ember, de

17 Deák bécsi útjához: Trócsányi 428. p., Wertheimer Eduard: Franz Deák in Wien im Jahre 1839. In: Pesther Lloyd 1900. március 31., Miskolczy: A kamarilla 241. p., MOL Takáts 8219/m.

44