Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

tást, nem reménylhetvén, hogy az ellenzés erős segélye nélkül képes lehessen, a kormányi olygárchák miatt, kedvező királyi leiratot kiadhatni.)

Végre megemlítendő még azon éles megrovás is, melyet az ellenzés a prímásnak az alkotandó vallási törvénycikkely ellen (majus 7-kén 1840) tett ellenmondó óvására, s az azt pártoló öt pártoló főrendi világi tagokra (G. Majláth János, B. Prényi László cancelláriai tiszteletbeli titoknok, B. Redl Imre helytartótanácsos, Hertelendy főispán és G. Keglevich János zászlós), kiket Klauzál szavai szerint „sötét meggyőződésök a clerussal szavaztatott", ugyanaz napi kerületi ülésben kijelentett, miszerint az ellenmondást nemcsak örökre semmitérőnek nyilatkoztatta, de annak a törvényben még csak megemlítését is eltiltotta.105

Ezek voltak az ellenzésnek ezen országgyűlésen nyert [13v] nevezetesebb győzedelmei Deák vezérlete alatt, mert ő közjogi tárgyakban, átaljában s kétségtelenül vezérnek esmertetik. De fájdalommal kell kimondani, hogy ezen hozzá ragaszkodás csak közveszély idején oly általános, midőn az alkotmány főárbocainak is már ingadozását látván a tömeg, kétségbeesetten csak ezt képes rebegni a Rendíthetlennek: Oltalmunk s reményünk! szabadíts ki bennünket, gondolj és tégy, mert mi csak jajgatni tudunk! Ellenben közjogi szélcsendben, midőn a bel- ügyek áldáshozó folyamán egyetértő evezőcsapásokkal, sebesen és biztosan lehetne haladni: ekkor az önhittségnek, magános haszonnak, vetélkedésvágynak, tájéki érdekeknek s más ily csudalényeknek karjaik is a kormánylapát felé nyúlnak ki, melyek aztán a pártjokra csábított hajónéppel gyakran visszás irányt adnak a közboldogság hajójának. Ilyenkor ő, a bámulatosan szerénységé, ki csupán választatva, nem pedig tolakodva vagy erővel kíván vezér lenni, némileg visszavonulva ugyan, de mégis mint a következetesség sziklája, ingadhatlanul áll nehány tántoríthatlan híveivel, bármily erővel csapkodnak körülök az elvbeni változan- dóságnak dühös, de töredékeny habjai.

Hogy az alsótábla, mint egész testület még nem egészen az, minek lennie kellene, ez való; de hogy ahhoz már mind inkább közeledik: ez is kétségtelen. Nem lesz talán érdek nélküli e helyen felhozni a tudós angol státusférfinak, Burke Edmundnak nehány sorait (melyek következő című munkájában: Gondolatok a jelen elégedetlenség okairól a 289-ik lapon így állanak):106 „Egy [14r] alsóháznak lelke, ereje és lényege abban áll, hogy az hű kifejezője legyen a nemzet véleményének. Vigyázó és féltékeny szem a végrehajtó és bírói hatalomra; aggodalmas gondosság a közpénzekre; csaknem megelőző nyilvános elfogadása a közpanaszoknak: ezek azok, mik egy alsóház valódi jellemét tenni látszanak. Ellenben egy oly alsóház, mely válaszfeliratokat (adresse) készít, holott a nemzet kérelmez

105 Klauzál beszédét Id. OT 91./V. 13./817. p., Deákét uo. 817-818. p.

106Szerzőnk Burke „Thoughts on the causes of the present discontents" című, 1770-ben megjelent munkájából idéz, amelyet (ld. adresse, petitionirt) valószínűleg németül olvasott - a mű a British Museum nyomtatott katalógusa szerint önállóan csak angol nyelven jelent meg.

359