Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

beleszámítva, az országgyűlés tanácskozásaira.57 A kormányzat, az úrbéri kérdést kivéve, a választ s a rendi kívánságok elintézését - ha egyáltalán - taktikai okokból az országgyűlés utolsó szakaszára tartogatta. Miután azonban 1835 áprilisától a diéta és az uralkodó közötti egyezkedés megbénult, Bécsben 1835 augusztusában az országgyűlés mielőbbi bezárásáról döntöttek. Az augusztus 19-én felküldött harmadik úrbéri feliratra már négy nap múlva kibocsátották a választ, amely (mellőzve a hátralevő operátumok kérdését) a közigazgatás és a törvénykezés megakadására hivatkozva a diéta „közeli bérekesztését" közölte. Ellenzékiek, köztük liberálisok is a korábban az uralkodó által is elfogadott junktimra hivatkoztak (ti. hogy a három, illetve négy kijelölt operátumot megtárgyalásuk után együtt szentesítik), s követutasításaik alapján tiltakoztak „kiszemelt" tárgyak felvétele ellen. Deák viszont amellett érvelt, hogy (egy vitaellenfele tolmácsolásában) „a junctim s a nihil per excerpta elveket idő s tapasztalat megczáfolá". Indítványára a rendek többek között a sérelmek orvoslása, bizonyos nem részletezett „mulhatlanul szükséges" törvények fejében elálltak a junktimtől. Az uralkodó két ízben mindössze két hónapi időt kívánt hagyni a tanácskozásokra, december végén azonban hozzájárult az országgyűlés meghosszabbításához. 1835 augusztusától-szeptemberétől végül is kibontakozott a diaetalis tractatus: az év utolsó három hónapjában hét, 1836 négy hónapjában pedig 46 leirat érkezett Bécs- ből (amelynek jelentős részét Pozsonyban természetesen nem találták kielégítőnek). Deák fellépésével nemcsak a diéta viszonylagos eredményességét segítette elő, hanem vereséget mért a „rendszeres" haladás szükségességéről széles körben vallott felfogásra, amely az előrelépésnek egyik gátjává vált. Követi végjelentésében is kitért arra, hogy a haladás egyedül „lépésenként", a „kiszemelt" egyes legszükségesebb, halaszthatatlan reformok életbe léptetésével valósulhat meg, s szükséges, hogy „a jövő országgyűlése magát egyedül egy kitűzött rendszeres munkához ne kösse, hanem javítson s igazítson, ahol leginkább kell és lehet".58

Az alsótábla 1835 szeptemberében, illetve novemberében, majd 1836 februárjában tizenöt „kiszemelt" törvényjavaslatot tűzött napirendre,59 közülük végül tizenhárom emelkedett 1836 májusában törvénnyé (1836:11-20., 25., 34., 45. te.). Elsőként a jobbágyföldet használó nemesek közterhek alá vetéséről szóló törvénycikkelyt (a „T. articulust"), majd „A határbeli közös haszonvételekre gyakorlatból behozandó arányúságról" címet viselő („proportionalis") artikulust vitatták meg. Az előbbi törvény tervezete minden más kérdésnél elkeseredettebb vitákat keltett. Erről előbb 1826 augusztusában, majd 1833 szeptemberében-októ57 Ld. (az alábbiakra is) Elenchus actorum generalis Regni Hungáriáé diaetae 1832/1836. MOL.: Reg- nikoláris levéltár. Diaeta anni 1832-1836. N 66. 29. rksz.

58 KLÖM V. 21-23. p./DFB 1.197-199. p„ KLÖM V. 26. p., DFB I. 282. p./DF:VPÍB 1.139-140. p.

59 Az első tizennégy törvénytervezet felsorolását ld. Deák és Hertelendy 1835. december 9-i követjelentésében: Tekintetes Rendek! 102. p., a tizenötödikre ld. az 1836. február 20-i jelentést: uo. 114-115. p.

32