Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák kettős tükörben. Reformkori jellemzések (1836, 1840)

tartó országgyűlés alsótáblájának összesen 147 vármegyei követe közül 61 követet soroltak a „szélsőjobb", „jobb", „jobbközép" kategóriába, 41-et a „bal" vagy „balközép" csoportba, 21-en kaptak - Deákkal, Palóczy Lászlóval együtt - „szélsőbal", 24-en pedig - közte Kölcsey, Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Balogh János - „ultrabal" minősítést. Az 1840 júniusában készült jellemzés szerint a 112 vármegyei követ közül (akik között az 1836:21. törvénycikk szellemében immár ott voltak Kraszna és Zaránd követei is) 52-en tartoztak a jobboldal (szélsőjobb, jobb, jobbközép) táborába, 60-an (vagy 62-en) a baloldalhoz: 36-an (vagy 39-en) a bal és balközép csoporthoz, 18-an (illetve 17-en) kaptak „szélsőbal" besorolást (ide tartozott Deák mellett Szentkirályi Móric, Pázmándy, Palóczy, Bezerédj István), míg hatan - így Beöthy Ödön és Klauzál Gábor - az „ultrabal" minősítést érdemelték ki.3 Deák két jellemzése közül különösen részletes az 1840. évi: a jellemzés Deák tizenhét olyan felszólalásáról tudósít, amelyről eddig nem volt tudomásunk. Számba véve Deák felszólalásait, az alsótábla nyomtatott jegyzőkönyve, illetve a Stuller Ferenc által szerkesztett Országgyűlési Tudósítás alapján, e beszédek és felszólalások száma így 247-re nő - Kónyi Manó összesen 86 beszéd és felszólalás szövegét közölte.)4

A 3. szám alatt egy aláírás nélküli dokumentum részletét hozzuk, amelynek címe: „Politischer, detaillirter Überblick des ungarischen Landtags im Jahre 1839/40, kelte Bécs, 1840. október 30., terjedelme 22 fólió. Az irat ugyancsak egy államkonferencia-ügyirat melléklete lehetett, összeállítóját vagy szerzőjét nem ismerjük. A dokumentum előbb a felsőtábla, majd az alsótábla összetételét tekinti át, s jut Ferstltől némileg eltérő eredményekhez. Számításai szerint a mágnások tábláján a kormánypárt 80 fővel rendelkezett, az ellenzék 40-nel, míg 10-en ingadoztak (az ellenzék legkitűnőbb tagjaiként Széchenyit, Batthyány Lajost és Eötvös Józsefet említi). Az alsótáblán viszont, ahol pedig 20 ellenzéki megyével 21 kormánypárti állt szemben, 10 megyében pedig az egyik követ az ellenzékhez, a másik a kormányhoz húzott, mégis az ellenzék volt az erősebb, mindenekelőtt azért, mert „határozott", „mindenki által elismert" főnökkel rendelkezett, Deák szemé3 A részletes jellemzéseken olvasható minősítések összegzése és az iratok között található „Qualifi- cations-übersicht" (MÓL. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Kabineti iratok. Jelentések a magyar országgyűlések tárgyalásairól. I 58.11. téka. 1202.) adata eltérést mutat.

4 A Szerencs János által kiadott „1839-ikévi országgyűlési jegyzetek" (Budapest, 1877-1878.)-e jegyzetek a diéta tanácskozásainak kb. első hét hónapjára terjednek ki, összeállítójukról Szerencs nem közöl semmit - Deák további hét 1839. július 9. és augusztus 23. közötti kerületi felszólalásáról tudósít, illetve hozza szövegét. (88., 113., 115., 136. p.) Deák azonban ennél is jóval többször szólalhatott fel hosszabban-rövidebben. Egy másik feljegyzés (Országgyűlési, Poson s Bihar megyei gyűlési magány jegyzetek 1840-ik évben". OSzK Kt. Quart. Hung. 2605.) szerint pl. a zalai követ az 1840. május 6. és 11. közötti kerületi üléseken 20 alkalommal szólalt fel, és nem ötször, mint az Stuller Országgyűlési Tudósításában áll. Deák felszólalásainak a száma tehát jelenlegi ismereteink szerint is mindenképpen meghaladja a 250-et, tényleges számuk megállapítása további kutatásokat igényel.

324