Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után
tettei és politikája ... ellenkezőt bizonyítanak"17. Szász Károly viszont Deák halálakor született megemlékezésében ekképpen értékeli Deák helyzetét: „Mint a kormány elnöke, kénytelen lett volna a kormányzat aprólékosságaival s a napi politika szükségeivel is foglalkozni, s azoknak szövevényeiben és zajában ítélete nyugodt higgadtságát és cselekvése teljes szabadságát nem tarthatta volna meg oly mértékben, mint a kormányon kívül állva. Bármily nagy súlya legyen is egy magyar miniszterelnök szavának a törvényhozásban és a király tanácsában, Deáknak - a független magánembernek - még nagyobb súlya lehetett, s Deák e súlyt meg akarta tartani, nem a maga, hanem a haza s az általa alkotott kiegyzési mü érdekében."18 Látni fogjuk, mindkét vélemény, bár különböző módon, de igencsak idealizálja Deák szerepét a dualizmus első éveinek hatalmi viszonyaiban, s túlértékeli Deák valódi, illetve potenciális politikai mozgásterét. Ismét csak másképp vélekedett Asbóth János, aki inkább Deák személyiségjegyeivel magyarázta a döntést, mondván, személyiségéhez „a bíró és békeapostol" szerepe állt közel, s nem a kormányzás rendszeres gyakorlása, annak terheitől „a bölcset jellemző önismerettel maga is irtózott".19 Deák valóban nem szerette a hivatali munkát - ahogy egyébként Andrássy sem -, emellett azonban, úgy tűnik, igen éles szemmel felmérte a számára kínálkozó politikai szerepek buktatóit és a jövőbeli lehetséges konfliktusokat. Viszonylag keveset tudunk arról, maga Deák hogyan képzelte el saját jövőbeli kívánatos pozícióját. A nyilvánosság előtt erről nemigen szólott, források legalábbis erre vonatkozóan nem maradtak fenn. A szűk köréhez tartozók feljegyzései szerint előttük is csak 1867 februárjában, a tényleges kormányalakítás időszakában fedte fel elképzeléseit, azokban a napokban, amikor a kormány minden lépéséhez kikérték az ő véleményét, Deák alkalmanként minisztertanácsi határozatokat módosított, rendeleteket tollba diktált. Deák mindeközben kifejtette Andrássynak: a Deák-párt helyett szervezzenek egy szorosan miniszteriális pártot, azaz kormánypártot, de ő abból kimaradna - minden elvi ügyben pártolja majd őket, de a részletekre nézve független akar maradni. Azaz a pártvezéri szerepről is leköszönni készült, sőt a kormánypárt tagja se kívánt lenni, amire persze Andrássy úgy reagált, hogy akkor alakítson csak Deák kormányt, rá ne számítson, amennyiben legalább pártvezérként nem tudhatja maga mögött őt.20 17 Máriássy Béla: A szabadelvüség múltja, jelene és jövője. Győr, 1896. 247. p. 18 Szász Károly: Budapest, január 29. Pesti Napló, 27. évf. 24. sz. 1876. január 30. 19 Idézi: Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918.1. köt. Bp., 1934.23. p. De az egykori kormánytisztviselő Halász Imre is Deák negatív személyiségbeli tulajdonságait összegezve mintegy rosszallva beszél Deák kényelemszeretetéről, melynek mélyén „a függetlenségnek szinte rajongó szeretete húzódik", az erőfeszítéssel és főként kockázattal járó cselekvéstől, illetve a felelősségre vonhatás lehetőségének gondolatától való irtózásról. Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Bp., 1911.138. p. 20 Lónyay Menyhért naplója, 1867. febr. 27. 265