Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: "Ő csak Deák és nem Deákpárti". Deák és pártja 1869 után

Keretfeltételek: Deák helykeresése

Mindenképpen folytatása ez az országgyűlési ciklus a megelőzőnek abban a tekintetben, hogy Deák tovább keresi helyét a formálódó politikai intézmény- rendszerben, s ez távolról sem volt egyszerű feladat, jól látta ezt Deák, de a kortárs politikusok is. 1861-ben, de talán még 1865-ben is mindenki számára magától értetődő volt, hogy a Deák követte „kiegyenlítési" politikának végpontján valaha létrejövő újabb felelős magyar kormány feje maga Deák lesz, Deák pedig sokáig nem nyilatkozott erről (legalábbis nem maradtak fenn forrásaink erre vonatkozóan). Gyámleánya, Vörösmarty Ilona visszaemlékezése szerint 1864-től kezdte Andrássy Gyulát szisztematikusan előtérbe állítani, mondván, nagy szükség lehet rá a bécsi udvarral való tárgyalások során, s minden bizonnyal már őt szemelte ki majdani miniszterelnöknek is.9 Legalábbis 1866 nyarától kezdve ez már nyílt titoknak számított, bár legközelebbi hívei is reménykedtek még, Deák változtat elhatározásán.10 Ráadásul Deák ellenezte a nyűt pártosodást is az 1865- 1868-as országgyűlés első szakaszában, ám hagyta, hogy hívei megteremtsék a pártszerveződés alapintézményeit, mindenekelőtt a pártkonferenciákat, amelyeken maga ugyan nem vett részt, de az ott elhangzott „utasításokat" az ő nevében adták ki.11 Távolmaradása egyrészt valóban abból táplálkozott, hogy egészen a tizenötös bizottság munkálatának kidolgozásáig, a kisebbségi vélemény nyilvánosságra hozataláig, azaz 1866. nyár végéig remélte még, össze lehet kovácsolni a liberális politikai elit egységes fellépését. De lehetett mindez korai jelzés arra is, hogy a napi pártszervezés feladataiból ki kíván maradni, miközben a pártvezéri szerepet ő játszotta és annak felelősségét ő viselte.12

Deák elhatározása azonban a miniszterelnöki tisztség hárításáról igen súlyos problémákat vetett fel. Lónyay Menyhért például 1866 végén a következőképpen ír naplójában: „...oly ministerium, melynek az öreg úr lenne elnöke, nagyon erélyes alig lehetne, pedig erély, sőt néha absolutistikus eljárás nélkül rendet béhozni alig lehet az annyira zilált viszonyokba. Ha pedig benne nem lenne, a ministeri9 Széli Kálmánná Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Bp., é. n. 37. p.

10 Lónyay Menyhért így ír 1866. december 10-i naplóbejegyzésében Deák december 6-i országgyűlési beszédéről: Eötvöst Deák „beszédének hatalma annyira leigázta", hogy kijelentette, ha nem Deák a miniszterelnök, senki sem vállalhat tárcát, ő sem. Lónyay Menyhért: Jegyzetek, Pest, 1866. dec. 10. Magyar Országos Levéltár (MÓL) Filmtár X 9572. (a továbbiakban: Lónyay Menyhért naplója).

11 Szász Károly: Egy képviselő Napló-jegyzetei az 1865. deczember 10-kén megnyílt országgyűlés alatt. 2. kiad. Bp., 1878.

12 Gerő András ebben a folyamatban a felelősséget egyértelműen közvetlen híveire hárítja: „A vezért szinte hermetikusan elzárják hadseregétől. Nő a generális mítosza - de fokozódik magányossága is. A döntések centruma a »tisztikar« lesz, sok esetben megállapíthatatlanná téve, hogy a legfőbb parancsnok valójában mennyire részese s híve a kiadott utasításoknak." Gerő András: A Deák-párt és a politikai rendszer változása. Világosság, 34. évf. (1993) 8-9. sz. 56. p.

263