Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867
Mindez azonban értelmét vesztette Königgrätz után, mert Ausztriának távoznia kellett a Detuscher Bundból.70 A többség elvetette a szélbalnak és balközépnek a két külön hadsereg, két külön hadügy felállítására vonatkozó javaslatát. Deák kezdeményezésére a hadügy tekintetében közösnek ismerték el a hadsereg vezérletét, vezényletét és belső szervezetének alakítását. A hadsereg fölötti rendelkezést - Tisza Kálmán javaslatára - a fejedelem legfőbb hadúri jogával indokolták. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a magyar országgyűlés joga a haderő kiállítása, időnkénti kiegészítése, élelmezése és országon belüli elszállásolása. Deák indítványára kimondták, hogy a védelmi rendszer megállapítása, azután megváltoztatása csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhet. A védelmi rendszer jövendőbeli módosítását Ausztria és Magyarország kormánya előkészíti, majd az azonos elvek alapján kidolgozott törvényjavaslatokat a két parlament elé terjeszti. A hadügy költségeinek tárgyalásakor Deáknak ismét szembe kellett néznie Andrássy Gyulának a birodalom nagyhatalmi állása eszméjéből fogant nézeteivel. Andrássy azt kezdeményezte, hogy a magyar törvényhozás a rendes védelmi kötelezettségen fölül előre szavazzon meg rendkívüli esetekre felhasználandó költséget. Deák helyett mások válaszoltak az országgyűlés jogait csorbító felvetésre. Még Apponyi is elutasította a próbálkozást, és a közös hadügy védelemi jellegét hangsúlyozta. A Deák által kidolgozott szövegből végül kimaradt Andrássy indítványának lényege, az előzetes megajánlás. A többség úgy határozott, hogy a hadsereg összes költségeihez a két ország teherviselési képessége arányában járuljon hozzá. Andrássy előadott még egy javaslatot: Magyarországnak legyen joga saját költségén a közös hadseregen kívül külön haderőt szervezni. A rögtönzött indítványt Deák és a többség ekkor elvetette. Deák a birodalom korábban felhalmozódott államadóssága kezelését bizalmi kérdésnek tekintette. Kijelentette, hogy a nemzet az 1861. évi országgyűlésen elfogadott feliratban már kinyilvánította hozzájárulási szándékát a jogi szempontból tekintve Magyarországot nem terhelő államadósság viseléséhez. Deák, a morális indíttatás mellett, politikai kényszerről és a kölcsönt folyósító pénzügyi hatalmasságok nyomásáról beszélt. A kiegyezés sikerét egyenesen az adósságból való részvállalástól tette függővé: „A kérdés úgy áll: ha elvállaljuk a hozzájárulást az államadósságokhoz, létesülhet a kiegyezés s jogainkat visszaszerezhetjük; az ellenkező esetben jogainkat sem szerezhetjük vissza, a terhek is nyakunkon maradnak és pedig valószínűleg nagyobb arányban, mint amennyit a kiegyezésnél elvállalnánk."71 Ghyczy Kálmán ellenben szükségesnek tartotta, hogy készüljön előzetes fölmérés az ország beleegyezése nélkül létrejött államadósság mértéké70Csengery, 1928. 58-59. p. 71 Uo. 60. p. 252
