Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836
tásával nem próbálkozott, s az nem is változott.) Az erőviszonyok fokról fokra megfordultak.35 November 10-én az országos ülésen Deák még sikerrel érvelt az örökváltság engedélyezése mellett, ekkor azonban már csak 25-en szólaltak fel az örökváltság mellett, tizenheten viszont ellene (több törvényhatóság követe nem szavazott). November 27-én viszont (amikor a főrendi tábla által visszavetett törvényjavaslat ismét a kerületi ülés elé került) sokan azt várták, hogy a javaslat már aznap elbukik, támogatói azonban, csekély többséggel, még egyszer utoljára felülkerekedtek. Végül azonban a megváltozott utasítások hatására a következő szavazás során, a december 10-i országos ülésen (amelyen Deák ismét felszólalt) kilenc megye követe, amely tíz héttel korábban még támogatta az örökváltságot, immár ellene szavazott. így a 22 reformpárti megyével szemben a reformot már 25 megye, továbbá, mint már korábban is, Horvátország, az egyházi rend és a túrmezői kerület követe ellenezte (a városok követei, bár többségük az örökváltságot támogatta, megoszlottak a két álláspont között). „Megtörtént, amitől régen rettegénk!", „Amitől oly régen rettegénk, csakugyan megtörtént." - így, azonos szavakkal kezdte beszámolóját a történtekről Kossuth olvasóinak és Deák Kölcseynek. Mint Kossuth írta, ezután „csaknem bizonyosan lehetett reá számolni", hogy a többi reformjavaslatok „is vele éltek, vele halnak meg". Mind a VII. törvénycikknek az úriszék korlátozására vonatkozó rendelkezése, mind a VIII. törvénycikk keresztülment az országos ülésen november első felében tartott első szavazáson, majd, igen csekély többséggel a második kerületi ülésen, az újabb országos ülésen azonban - december 11-én, illetve 30-án - már elbuktak. Deák fokról-fokra védelmezte a reformküzdelmek során egyszer már meghódított teret. December 10-én belefoglaltatta a feliratba, hogy a jogügyi munkálatban igenis rendezni fogják az örökváltság kérdését. Azt követően, hogy az úr és a jobbágy között ítélő úriszék eltörlésének kísérlete elbukott, másokkal együtt azért indított (végül is sikeres) harcot, hogy ezen az úriszéken sem a földesúr, sem annak tisztje ne ítélkezhessen. Miután december 30-án a VIII. törvénycikket a mellette tartott felszólalása ellenére leszavazták, kiváló taktikai húzással elérte, hogy az úrbéri felirat idevágó pontját ismét kerületi ülésen vegyék elő, ott pedig 1835. január 2-án elfogadtatta, hogy a törvénycikk alapelvét - arra hivatkozva, hogy azt az uralkodó is magáévá tette - foglalják az úriszékről szóló törvénybe. A határozatot január 5-én az országos ülés is elfogadta (így Deák megtehette, hogy másnap, tizennégy hónap után, ismét hazautazzon), majd 7-én a főrendek is jóváhagyták. „Dús reményink hajótörésiből ... legalább ama szent és dicső principium, hogy a jobbágyok felett is mindenekben törvény, s nem önkény uralkodjék ... biztos révpartot ért" - írta Kossuth, 35 A részletekre ld. Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez. Századok, 1996. 1191-1209., különösen 1192-1193. p. 24
