Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Estók János: Deák Ferenc és az opportunitás politikája 1865-1867

Az országgyűlés még decemberben megválasztotta tisztikarát, megalakította központi választmányát, majd december 22-én - Deák Ferenc javaslatára - elnapolták a törvényhozás további munkáját január 9-ig. Deák egyértelmű helyzetet akart teremteni az uralkodói trónbeszédre adandó válasz képviselőházi vitájának idejére, ezért a karácsonyi szünetben Csengery Antallal kidolgozta felirati javaslattervezetét.

A pártosodást egészen 1866 őszéig elutasító, az alkotmányosság helyreállítása kapcsán az országgyűlés egységes föllépését remélő Deák el akarta kerülni, hogy a politikai táborokra szakadás megossza az erőket, ezért a képviselőházi többséget féltő hívei nemtetszése ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy a volt határozatiakat is magában foglaló „követi kaszinót" alakítsanak. 1865. december 9-én „elő- leges értekezletre" a Nemzeti Múzeum nagytermébe hívta a különböző nézeteket valló képviselőket.3 Deák nem akarta, hogy a képviselőházon belül folytatott vita gyengítse az országgyűlés tárgyalási pozícióit. Ez volt az oka annak, hogy a felirati javaslat ügyében is másként járt el 1865-1866 fordulóján, mint tette azt 1861-ben. Deák december 8-án, tehát már jóval a kedvezőtlen tartalmú trónbeszéd elhangzása előtt, kijelentette: kerülni kell az uralkodó trónbeszédére adandó válasz kimunkálása során a heves nyilatkozatokat, a fölösleges vitát. Szerinte ezt a célt leginkább egy fölirati bizottság felállítása szolgálhatná.4

Deák az országgyűlés megnyitása után három nappal, december 17-én este tanácskozást tartott lakásán, az Angol Királynő Szállodában. A trónbeszédre adandó válaszfeliratról folytatott megbeszélésen közeli elvbarátai - Andrássy Gyula, Bezerédj László, Gorove István, Csengery Antal, Eötvös József, Horvát Boldizsár, Kemény Zsigmond, Klauzál Gábor, Lónyay Menyhért, Szentiványi Károly, Szent- királyi Móric - voltak jelen.5 Csengery Antal erről a napról ezt jegyezte be naplójába: „Azt hívők, hogy az országgyűlésen, mely előttünk áll, mi, az úgynevezett Deák-párt, két szélső párt között foglalandunk állást. Egyik szélsőség lesz, mely semmi áron, a másik, mely minden áron ki akar egyezkedni."6 Csengery a volt határozati pártra, illetve a konzervatívokra gondolt. A határvonalat azonban nem lehetett ily egyszerűen meghúzni a Deák javasolta kiegyezés ellenzői és a megegyezésért annál jóval többet feláldozni kész politikai erők között. Ahogyan az rövidesen ki is derült.

3 Deák Ferenc hírlapokban közzétett fölhívását idézi: Deák Ferencz beszédei. 3. Összegyűjtötte: Kónyi Manó. Második, bővített kiadás. Franklin Társulat. Bp., 1903.497. p. (A továbbiakban: Kónyi, 1903)

4 Lónyay Menyhért naplóját idézi: Kónyi, 1903. 3. 496-97. p.

5 Érdemes a névsorra odafigyelni, mert a meghívottakból négy (Andrássy, Gorove, Eötvös, Horvát) tagja lesz a 1867-ben felállított kormánynak, Szentiványi Károlyt pedig - még a képviselőválasztások idején hozott előzetes megállapodás szerint - a Deák-párti többség a képviselőház elnökévé választotta.

6 Csengery Antal hátrahagyott iratai és félj egy zései. Bevezetőt írta: Wlassics Gyula. Közzétette: Csengery Lóránt. Magyar Történelmi Társulat. Bp., 1928. 35-36. p. (A továbbiakban: Csengery, 1928)

225