Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833-1836

bizottság rendszerezze alapelvek szerint, s „systemába foglalva, az egésznek csontvázát kidolgozza".24 A munkálat hatvan törvénycikkéből a rendek a kerületi ülésben négy hónapos munka után huszonöttel végeztek. Deák legalább 55 alkalommal szólalt fel. Az alapelvekben való megállapodás elmulasztása hamar megbosszulta magát. „A vitatás előtt és alatt gyakran megújult az elvek nélküli dolgozás iránti panasz, és gyakran ismételteték, mi káros lett légyen Deáknak e munka elején az elvek egyszerüzése felől tett indítványát el nem fogadni." - írta július első napján Kossuth.25 A követek mindjárt az első tárgyalási napon az I., a királyi adományokról szóló törvény vitája során beleütköztek a Fiskus örökösödésének kérdésébe, a többség azonban úgy döntött, hogy fenntartásáról vagy eltörléséről majd csak annak idején, az erről szóló XVI. törvénytervezet tárgyalása során döntenek. Igaz, a reformereknek is fontolóra kellett venniük az elvi kérdések előtérbe állítását, mivel a társadalmi reform kérdésében az erőviszonyok az alsótáblán az eltelt idő alatt sem változtak, vagy inkább a reformerek hátrányára alakultak. „Holnap a' donatiorol szollo I czikk.' 4 §. jön sorra, hol az incapacitas' kérdése forog fenn. Beszéd e' miatt Deákkal. A' kérdést ha lehet elhalasztani; mivel az útasítások száma bizonytalan." - jegyezte fel június 3-án Kölcsey, aki maga is csak ezt követően tudott kedvező követutasítást kieszközölni. Másnap a nemnemesek birtokképességének megadását csupán 17 megye (közöttük Zala) támogatta.26 A végrendeletekről szóló (XI.) artikulus vitája során - június 28-án - az ősi javakról való végrendelkezés szabadságának biztosítását (azaz az ősiség e vonatkozásban történő eltörlését) csak hat megye követe - köztük Deák - pártolta.27 1834. július közepén sikerült viszont a hitbizományok (majorátusok és senioratusok) eltörlését kimondatni (e döntés inkább arisztokrata, mint köznemesi érdekekbe vágott).28 A kincstár örökösödésének (XVI. artikulus) általános eltörlését (pontosabban az adománybirtok örökös nélküli utolsó birtokosa végrendelkezési szabadságának biztosítását) - csakúgy mint a hitbizományok, illetve utóbb a tized eltörlését - Kölcsey terjesztette elő, nyilván előzetes ellenzéki egyeztetés nyomán. Az indítványt kilenc megye, köztük ismét Zala követe

24 Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések 45-46. p., KLÖMIII. 169-171. p. /DFB I. 82-84. p., KLÖMIII. 165. p.

25 KLÖM Hl. 277. p.

26 Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések 50. p., KLÖM III. 209-219. p., Deák beszéde: KLÖM m. 216-218. p. /DFB I. 85-88. p. /DF:VPÍB I. 79-81. p.

27 Kölcsey: Országgyűlési naponkénti jegyzések 67. p., KLÖM III. 284. p. - Június 25-én, az özvegyi jogról szóló X. artikulus tárgyalása során „az írott jegypénz kérdése, az aviticitás kiterjesztése roppant fontosságú kérdésének alakját öltötte magára", (KLÓM III. 270. p.) s vita bontakozott ki afelett, hogy legyen-e ősiség a szabad királyi városokban vagy sem. Deák beszéde: KLÖM III. 270-271. p. /DFB I. 89-90. p., DF:VPÍB I. 82-83. p. (az itt kifejtett álláspont kapott többséget).

28 KLÓM III. 320-349. p., Deák július 12-i beszéde: KLÖM III. 324-326. p. /DFB 1.94-96. p. /DF:VPÍB I. 85-87. p.

21