Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

minden fontosabb szereplőnek kiindulási pontjává vált. Deák azonban már korábban, mind a hozzá forduló konzervatívoknak, mind pedig az őt felkereső liberális kortársaknak úgy nyilatkozott, hogy az áprilisi törvények által eltörölt 1847-es rendszert nem lehet visszahozni, hanem csakis 1848 lehet a normalizálás kiindulópontja, az 1848:V. te. szerint összehívandó országgyűlés útján.30 De a sokszor vizsgált forrásokból nem derül ki, hogy a restitúció célja Deáknál maga a resti- túció vagy a revízió törvényes lehetőségének megteremtése volna-e. Az említett Tarányi-levélben is úgy nyilatkozik Deák, hogy „mi az 1848-diki törvényeket egész terjedelműkben akarjuk alapul tekintetni." De mit jelent az alap: a megvalósítandó! vagy a változtatások kiindulópontját?

S maga az 1848-as alap sem volt egyértelmű program. Az áprilisi törvények kompromisszumos jellegük folytán többféle értelmezés, pontosítás, azaz eltérő irányú továbbfejlődés lehetőségét tartalmazták. A kortársak nemcsak magukat e törvényeket, hanem sokan inkább az 1848 nyári állapotot értették '48-as jelszavaik tartalmának. Azt az állapotot, amely - elsősorban a német egységfolyamat előrehaladása következményeképpen - a hadsereg szétválasztásának megkezdésével és az önálló külpolitika kialakítására irányzott lépésekkel jött létre, s az uralkodó országainak egymással való viszonyát a tiszta perszonálunió irányába fejlesztette tovább. A megvalósult - a márciusi törekvésékhez egyébként jobban igazodó - '48 tehát nagyobb függetlenséget eredményezett, mint a betű szerinti '48. A magyar liberálisok 1848 évi áprilisi kompromisszumkészségének magyarázata éppen az volt, hogy bíztak a törvényszövegbe nem került törekvéseiknek a végrehajtás során történő majdani gyakorlati megvalósításában. Mint ismert, 1848 sem mondta ki a hadsereg teljes szétválasztását, hanem a magyar érdekeket a miniszteri ellenjegyzéssel, valamint az adó és újonckontingens országgyűlési megszavazásával biztosította. Az önálló külügyek helyett a kompromisszumos szöveg a király személye melletti miniszter befolyását foglalta törvénybe azon viszonyok esetében, amelyek az örökös tartományokkal közös érdekűek.31

Éppen ezért az áprilisi törvények puszta életbeléptetése - amelyre persze semmi esély nem volt - lényegében e kompromiszszumos helyzetet, s a vele járó tisztázatlanságot termelte volna újra 1861-ben. Mindezt kiegészíthetjük a két szélső állásponttal; a konzervatívokéval, akik '48-ra csak mint kiindulópontra tekintettek, amelyből majd az októberi diploma irányában a tárgyalások során engedni kell, s végül azzal - az országgyűlésen majdan Teleki nevével fémjelzett - többségi törekvéssel, amely '48 neve alatt lényegében '49-et kívánta külső segítséggel realizálni. Ez utóbbi politikát, a legális oppozíció vállalható célkitűzését az emig»Kónyi II. 396-397., 403-406., 408-411. p.

31 Minderre Gergely András: A magyar polgári alkotmányos államrendszer 1848-ban. In Uő: 1848- ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből. Budapest, 2001. 96-97., 110-111.118-119. és 121-122. p.

198