Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben

Deák hallgatásának egyik fő oka politikai habitusából fakadt. Furcsa „vezér- ségének" már a reformkorban is megfigyelt sajátossága, hogy elveinek érvényesítésében az irányt és ütemet illetően sokban alkalmazkodó: kisebbségi véleményét nem erőlteti, inkább hallgat, s a közvéleményt óvatosan befolyásolva hagyja érni a helyzetet, fellépéseit a döntő alkalmakra vagy a már megérett ügyek melletti kiállásra tartogatva. Iránymutatás, kezdeményezés helyett gyakran inkább az általa vállalható többségi vélemények hathatós képviseletére vállalkozik.7

Deák 1860-as passzivitása részben e habitusból fakadó taktikai jelleggel bír: az uralkodó abszolutisztikus, az osztrák bürokrácia birodalmi centralista szándékai, a magyar konzervatívok 1847-es elképzelései, az emigráció és hazai radikálisok függetlenségi törekvései közepette nem látta értelmét annak, hogy az általa képviselt, középen álló, de kisebbségben lévő politikai irányzat erejét, pozícióját e minden irányból várható egyidejű nyomásának kitegye, koptassa. A vázolt politikai térben a leginkább meghatározó tényezők erőviszonyainak tisztázódásáig, saját álláspontja kivihetőségének felméréséig nem volt érdemes útmutatást adni; az csak törekvéseinek és képviselőinek népszerűségvesztéséhez, hatásuk erodálódásához vezethetett. Mint Lónyaynak mondta „állása megkívánja, hogy benne bízzanak ... Ezen bizalmat a mostani criticus időbe megingatná, ha már most tettleg javaslatot adna".8 Az idő múlása valóban a szélső álláspontok és képviselőik egy részének középre húzódásával, s a deáki elvek legalább részleges elfogadásával járt. A háború és a forradalom elmaradása miatt egy kiegyezés gondolatával szembeni elutasítás csökkent, a konzervatívok pedig közeledtek a 48-as alaphoz. Utóbbiak udvarbeli befolyásuk és koncepciójuk romjainak átmentését tavasztól már majd attól remélik, hogy jövőbeni módosítása érdekében és reményében, tárgyalási alapként ajánlják a birodalom vezetésének 1848 elfogadását.9

Lényeges ok Deák idegenkedése a radikális politikai eszközöktől is. A forradalmat - mint felbolydulással járó, s a siker esetén is nagy árat követelő, kockázatos eszközt - elutasította. Magát a kifejezést ekkoriban Deák az önállóság radikális eszközökkel történő visszaszerzése, esetleg fegyveres szabadságharc megjelölésére is használta. 1849 hatalmas morális hozadéka ellenére, s a külső feltételek kedvező alakulása mellett remélhető siker esetén is tartott a háborúval járó következményektől, szenvedésektől, a kétes kimenetelből fakadó veszélyektől. A politikai radikalizmust kihívó vagy azáltal teremtett kockázatos helyzetekben Deák

7Pajkossy Gábor: Deák Ferenc. In: Kőrösök vidéke. Honismereti füzet, 1989. Szerk.: Erdmann Gyula. 58-59. p. Molnár András: Bevezetés. In: Deák Ferenc. (Vál., S. a. r. és bev.: Molnár András). Budapest, 1998. (Magyar szabadelvűek) 14-15 p.

8 Lónyay Menyhért naplója I. m. 85. p. (1860. dec. 23-i bejegyzés)

9Lónyay az elszakadási törekvések fáradásáról: Lónyay Menyhért naplója I. m. 126. p. 1861. febr. 8. „pesti levegőnek" a kormányra gyakorolt hatására. Uo. 25. p. 1860. november 10. A konzervatívok közeledése a '48-as kiindulási alaphoz: Uo. 74. p. 1860. dec. 22., 254. p. 1861. máj. 25., 256-257. p. jún. 6.

189