Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)
Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen
a mindenfelé ágazó vélemények nem pozitívumot támadnak meg, hanem hipotézisekre mennek át"; előbb várják meg a Kossuth által formulázandó és a miniszterelnök által említett határozati javaslatokat, s akkor minden szakaszról külön lehet tanácskozni. Ő maga szeret ragaszkodni a logikai rendhez, mégpedig azért, mert azt tapasztalta, hogy semmi sem segíti elő annyira a tanácskozásnak vitelét és gyorsítását, mint a logikai rend követése. Ha azt ezúttal is ezt követték volna, már nagyrészt túl lennének a válaszfeliraton, most pedig elveszett az idő. Legfeljebb akkor nincs elveszve, ha e tárgyalás eredményeként az egyik rész a másikat némileg meggyőzte, s ha „meglehetősen meguntuk a tárgyalást, s az ismétlésektől megkíméltetünk. Ezen haszna lehet a tárgyalásnak, azontúl nincsen semmi." Kossuth ezután kijelentette, hogy ő nem indítványozott semmit, csupán megmagyarázta a kormány politikáját, s ezt a Ház kívánsága szerint másnap formulázva fogja előterjeszteni.139 A képviselőház másnap, július 21-én tartott ülésének kezdetén Kossuth kijelentette, miután a Ház az előző napon azt határozta, hogy amit mondott, formulázva adja be, közli, hogy „amit tegnap mondottam, azt magam mondottam, amit pedig ma annak következtében felolvasok, az az összes minisztérium megegyezésével történt." A formulázás szerint a kormány július 5-i határozatának értelmében „a magyar segéderő az olasz nemzet szabadságának elnyomására nem fordíttathatik" mert „a minisztérium természetesen mindenekelőtt megkívánand- ja, hogy a lombard-velencei olasz nemzet pacifikációjára, Ausztria részéről, önálló kormányzat mellett, oly szabad alkotmányos institúciók ajánltassanak meg s biztosíttassanak, minők csak a monarchiái országlással összeférnek." Ha pedig a béke ezen az alapon sem jöhetne létre, „a minisztérium a segéderő nyújtás kívá- nata esetében, azt is kívánandja megkísértetni, hogy egy oly stratégikus vonalnak megalapítása mellett, minőt az ausztriai birodalom biztossága minden esetre megkíván, az ezen vonalon túl eső terület az ausztriai birodalomtól egészen is elválasztassék, a vonalon inneni résznek pedig minden esetre teljesen szabad s liberális alkotmányos institúciók önálló nemzeti kormányzattal biztosítassanak." Kossuthot követően Madarász László és Nyáry a nyilatkozat kinyomatását követelte, s az utóbbi megjegyezte, miután a Ház az előző napon nem a kormány általános politikájára, hanem a pénzügyminiszter előadására nézve mondta ki, hogy elfogadja azt, tudni kell, mi a különbség a Kossuth által előző nap mondottak és a minisztertanács határozata között. A felolvasott értelmezés olyan fontos, hogy egy hallásra nem lehet határozni iránta. Deák felszólalásában bejelentette, Nyáryék erljárásában következetlenséget lát, mert az előző napon, amikor Kossuth előadta a horvátországi politikára nézve a minisztérium eljárását, ami még 139 Kónyi Manó II. 266-270. p.; KLÖM XII. 588-599. p.; Urbán: Batthyány-iratok 1.947-948. p.; Beér - Csizmadia 164-165. p.; Madarász József 138. p. 135
