Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873 - Zalai gyűjtemény 59. (Zalaegerszeg, 2004)

Hermann Róbert: Zala követe, Szentgrót képviselője. Deák Ferenc az 1848. évi rendi és az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen

hogy „ami a leiratban kiegyenlíteni való lesz, ki lehet egyenlíteni; ha a nádor ki nem vihetné, egy fölírás által meglesz."65

Közben Pestről olyan hírek érkeztek, hogy a város nyugodt, ám a márciusi fiatalok és szövetségeseik nemcsak az Udvar, de az országgyűlés ellen is készek fellépni, ha az túl engedékenynek mutatkozna Béccsel szemben. A március 28-án tartott „minisztertanácson" Széchenyi egyenesen azt mondta Deáknak, „fent vagy lent", de biztosan felakasztják őket.66 Deák pedig a következőket írta sógorának: „Az ország állapota nyugtalanító; ott fenn nem tudják megszokni a dolgok új rendét, s minden dolog több nehézségre talál, mint a mi e pillanatokban tanácsos, Pesten pedig minden órán tarthatni valamely indulatos, meg nem fontolt, s a hazát veszélyeztető zendülés kitörésétől. E pillanatban senki nem képes a legközelebbi jövendőt még csak sejteni is. Hazánk talán nagyobb veszedelemben soha nem volt. Oroszok nyomnak el bennünket, vagy ismét az ausztriai hatalom, vagy talán a legborzasztóbb anarchia, ezt csak Isten tudja! minden pillanatunk bizonytalan."67

A március 29-én megérkező, előző nap kelt, Zsedényi Eduárd udvari tanácsos által aláírt királyi leirat azonban nem teljesítette be a hozzá fűzött várakozásokat, hiszen a független felelős minisztérium mellett ragaszkodott a magyar királyi kancellária fenntartásához, a hadsereg alkalmazása és a katonai hivatalokra történő kinevezések felségjogként való fenntartásához, s a királyt helyettesítő nádor teljhatalmát és sérthetetlenségét csak István nádorra terjesztette volna ki, a későbbi nádorokra nem.68 Az országgyűlés és a kijelölt kormánytagok indulata nem ismert határt. Maga Deák is mélyen fel volt háborodva a történtek felett.69 A kijelölt miniszterelnök és miniszterjelöltjei benyújtották lemondásukat, mire a nádor megígérte, hogy keresztülviszi Bécsben a leirat megváltoztatását. A nádor eredetileg Deák társaságában akart utazni, ám az - betegségére hivatkozva - elhárította a felkérést.70

A ki nem elégítő királyi leirat adta az ürügyet Deák következő felszólalására. Madarász László somogyi követ II. Ulászló törvényére hivatkozva indítványozta, hogy Zsedényit, mint hűtlen tanácsost, állítsák bíróság elé. Este a pozsonyi piacon

65 Ld. erre Lónyay Menyhért 1848. március 29-én írott levelét Lónyay Albertihez, részben közli Kónyi Manó II. 212. p. V. ö. SZÍN 1218. p.

66 SZÍN 1218. p.; Károlyi: Széchenyi 1.111. és 284-285. p. (Megjegyzendő, hogy Károlyi tévesen Szemerét is a minisztertanácson résztvevők közé sorolja, holott az ekkor már Pesten volt.) Varga lános 268. p. szintén tévesen Deák nyilatkozataként hivatkozik Széchenyi szavaira.

67 Kónyi Manó II. 206. p.

68 A leiratot közli Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848- 1849. Pest, 1868.1. k. 35-37. p. Tartalmi ismertetését ld. Kónyi Manó II. 209-212. p.

69 Ld. erre Blackwell 1848. márc. 29-i jelentését Ponsonbyhoz, közli Blackwell 146. p.

70 A leirat hatására ld. SZÍN 1218-1219. p. Károlyi Árpád, 1936. 77-84. p.; Varga János 248-255. p.

107