Németh László - Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 - Zalai gyűjtemény 58. (Zalaegerszeg, 2004)
Dokumentumok a zala megyei zsidóság történetéből
Zalaegerszeg, 1930. december 7. A kilencedik (Zala és Somogy vármegyére kiterjedő) izraelita községkerület jelentése az 1929-30. évi működéséről. 61. Zalaegerszegen 1930. évi december hó 7-én megtartott képviseleti ülésen előterjesztette dr. Winkler Ernő nagykanizsai főrabbi, községkerületi jegyző. A zsidóság története nem hasonlítható más vallásfelekezet történetéhez. Kettős életünk van: külső és belső történetünk. Külső történetünk tartalma attól függ, milyen a korviszonyok alakulata, a kormányhatalmak jóindulata, a zsidóság sorsát érintő törvények szelleme és végrehajtása, a társadalmi mozgalmak, a gazdasági élet hullámzása. Mindezek - legnagyobb részt - rajtunk kívül álló erőktől és hatalmaktól függnek. A zsidóság életének hű tükrét belső történetünk tárja elénk. Ha követjük, hogy mily vallásos fejlődés, szellemi áramlatok, művelődési és vallástársadalmi törekvések töltik el lelki világunkat, úgy megismerjük a zsidóság belső, vagy kultúrtörténetét. A történet szelleme azt tanítja, hogy amikor a zsidóság külső története eseményekben gazdag, ez a szenvedés, a jogfosztás, az erőszakosság, az elnyomatás jele szokott lenni. Ilyenkor eseményekben szegényebb a belső történet, a kulturális fejlődés, de annál intenzívebb a vallásos érzület. Békesség, nyugalom, szeretet szellemét áhítozza a zsidó lélek, hogy fejlődhessék, alkotásokban maradandó emléket állíthasson. A krónikás ily nézőpontból vizsgálta az elmúlt esztendőben tartott községkerületi képviselőtestületi közgyűlésünk óta eltelt időszakot. Mielőtt felsorolnék külső és belső történeti eseményeinket, fájdalmas kötelességet kell teljesítenünk, kegyeletes érzéssel adózva elhunytaink emlékének. (...) A magyar zsidóság is küzdelmes, nehéz időket él át. Fáj a mi önérzetünk, amikor zsidó hűséggel, magyar hazaszeretettel teljesített kötelességérzettel vett a magyar zsidóság részt a háborúban, a vitézség elismerését megtagadják tőlünk. A vitézi szék tagjainak sorába nem veszik be a zsidó hőst, a tudomány csarnokait elzárják a tanulni vágyó ifjúságunk elől, durva erőszakosság szelleme tölti el a magyar egyetemi ifjúság egy részét, melynek büntetlenül szabad a zsidó egyetemi hallgatókat ütlegelni, eltanácsolni. Az a nemzedék, mely hosszú évtizedek áldásos fejlődését élvezte, a békés jólétet, és a munkás élettel együtt járó megbecsülést megszokta, nehezen tud alkalmazkodni a sivár közviszonyokhoz. A múlt emlékei felidézésének akkor van erkölcsi értéke, ha önérzetünkben erősítenek, munkakedvünket fokozzák. A magyar zsidóság tanácstalanul nézi a jelent, kevés 218
