„Tekintetes karok és rendek!” Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848 - Zalai gyűjtemény 56. (Zalaegerszeg, 2003)

Bevezetés

ban, valamint 1839/1840-ben készített, és Deák Ferenc által fogalmazott valamennyi időszaki követjelentést. Az 1833/1836-os jelentések esetében Deák Ferencnek a sógorához írott levelei, valamint Deák országgyűlési beszédei, felszólalásai bizonyítják (utóbbiak tartalmi, számos esetben csaknem szó szerinti egyezéssel) a szerzőséget. Az 1839/1840-ben készült követjelentésekre nézve perdöntő jelentőségű a követtárs, Hertelendy Károly Deákhoz írott levele, valamint az abban kifogásolt követjelentés fogalmazványa (46. és 49. sz. dokumentumok), melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a közös jelentéseket Deák fogalmazta meg (túl azon, hogy két zalai követ közül máskülönben is Deák volt a meghatározó személyiség).8

Már Degré Alajos felfigyelt rá, utóbb pedig Sándor Pál Deák Ferenc leveleivel bizonyította, hogy Deák 1833/1836-ban több időszaki követjelentésében is saját liberális politikai meggyőződésével egyező, ám az 1832 novemberi alaputasítástól eltérő tartalmú pótutasítás elfogadására próbálta rávenni küldőit, Zala megye közgyűlését.9 Első ízben 1833. június 7-i (Zalabéri FIorváth Jánossal közös), az irtásföldek visszaváltásával kapcsolatban írt, álláspontját részletesen indokoló követjelentésében igyekezett meggyőzni küldőit a saját igazáról (7. dokumentum). Zala megye 1833. július 8-i közgyűlése elutasította Deák kérését, azt tudniillik, hogy az 1807:21. törvénycikk életbelépése előtt keletkezett irtásföldek a jobbágyok használatában maradhassanak (9. dokumentum). Deák e pótutasításra, valamint annak keletkezési körülményeire reagálva írta sógorának, Oszterhueber Józsefnek Pozsonyból 1833. július 21-én az alábbiakat:

„Az irtások eránti utasítást is a többivel együtt kaptam, elő fogom azt kötelességem szerint terjeszteni annak idejében. Azt írod, hogy »duzzadt tollal írott jelentésünket némelyek sokallották« — ezt valóban sajnálom. Kötelességemnek véltem én küldőimnek megírni mind azt, ami tanácskozásink közben kifejlett, mind azt, amit ők nem is tudhattak, mert azt hittem, hogy csak így tehernek helyesen és biztosan intézeteket. Nem magamtól, hanem követtársaim előadásából merítettem hivatalos levelemnek minden környülállásait; ha ezek lefejtése nem tisztán folyó, nem könnyen érthető, hanem »duzzadt tollal írott« vala, ezt inkább ügyetlenségemnek, mint a jó akarás hiányának kell tulajdonítani. Véleményünket csak kérés gyanánt és nem erőltetve adtam elő, sokallást és félreértést tehát nem vártam. Azonban vedd köszönete- met ebbéli barátságos tudósításodért, most legalább tudom, hogy nékünk véleményt még kérés gyanánt sem lehet előadnunk, mert a megye kebeléből kiszakasztva és ide8 Molnár András: Deák Ferenc „cenzúrázott” követjelentése. In: Levéltári Szemle 1993. 3. sz. 49-57. p.

9 Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai 158. p., Sándor Pál: A pályakezdő Deák portréjához. In: Századok 1981. 3. sz. 549-553. p., Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834. (Sajtó alá rendezte, a bevezetést és jegyzeteket írta Sándor Pál) Zalaegerszeg, 1997. 7-8. p. (Sándor Pál mindkét munkájában hivatkozott Hegyi Károly 1926-ban készített, „Zala megyei követutasítások a reformkorszakból” című kéziratos disszertációjára, ám e kézirat lelőhelyét nem fedte fel.)

7