„Tekintetes karok és rendek!” Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848 - Zalai gyűjtemény 56. (Zalaegerszeg, 2003)

Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848

korona jussával nyert, s amelyeket ugyan Magyarországhoz tartozandóknak lenni az ország rendjei 1807. esztendőben bőven bebizonyították, továbbra is Magyarországhoz visszacsatoltatni, s ennek következésében a Galícia és Magyarország között fennálló harmincadokat is kegyesen eltöröltetni kérni fogják követ urak. Ugyan ezúttal az 1741:18., 1751:24.lw és 1792:11.109 110 törvények erejénél fogva Kraszna és Közép-Szol- nok vármegyéknek s a Kővári kerületnek, mint egyenesen Magyarország részének, úgy Zaránd vármegyének belső rendtartási és törvénykezési törvényhatóságra nézve, nemkülönben az Erdélyi Fejedelemségnek is, mint a magyar koronához tartozandóknak ugyan Magyarországhoz leendő kapcsoltatását Ofölségéhez terjesztendő felírásokkal szorgolni igyekezzenek.

9-er: Minekutána a só egy a legszükségesebb élelembéli szerek közül való lévén, enélkül sem maga az ember, sem annak segedelmére szolgáló marha is többet a szomorú káros következések nélkül el nem lehetne, annak mostani felette nagy ára miatt pedig kivált az adózó szegényebb sorsú nép szerfelett terheltetnék annyira, hogy annak elégséges mennyiségben leendő megszerzésére a pénzszűke miatt éppen elégtelen volna, ugyanazért annak árának mentői előbb leendő leszállítása eránt közös tanácskozások által követ urak Öfölségénél hathatós módot s eszközt keresni igyekezzenek. Ami pedig a só árának megállapítási jussát illeti: minekutána 1790:20.111 és 1802:3.112 törvényágozatok rendelése szerint annak meghatározása a fejedelem és nemzettel közös jussokhoz tartozandó volna, ezen jussnak további fenntartására nézve követ urak minden szükséges óvást megtegyenek, mivel azonban az 1790:20. törvényágozatnak az elkerülhetetlenül szorongató környülállások eránt készült kifejezése alatt a sónak ára nemcsak mindég szerfelett felemelt állapotban állandóul megtartatik, hanem az a nemzet béfolyása és híre nélkül, a törvények világos értelme ellen még feljebb is vitetik, s noha ezen szorongató környülállásokat az ország rendjei a legközelebb múlt országgyűlése alkalmával Ofölsége elejbe terjesztett felírások által az 1741:22. tör- vényágozatban foglalt esetekre magyaráztatm kívánván, Ofölsége által azon ország rendjeihez 1827-i július 12-én kelt resolutioja által az írt törvény eseteit a só dolgához nem alkalmaz tathatóknak lenni kijelentette, s így a szorongató környülállások meghatározását s ennél fogva a só árának is önkényes felemeltetését magának tulajdonítani látszatván, a nemzet ezen jussainak tetemes sérelem okoztatott légyen. Követ urak ezen Ofölsége kinyilatkoztatása ellen újabban elejbe terjesztendő felírás által ellenkező vélekedéseket előadni, s az országnak ezen sarkalatos jussát védelmező és fenntartó óvásokat megtenni, Ofölsége resolutiojában való meg nem nyughatásokat,

109 Az 1751:24. törvénycikk a Magyarországhoz tartozó területek visszacsatolásáról rendelkezett.

110 Az 1792:11. törvénycikk Erdélyről, valamint a Magyarországot megillető vármegyék és kerületek visz- szacsatolásáról rendelkezett.

111 Az 1790:12. törvénycikk a törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlásáról rendelkezett.

112 Az 1802:3. törvénycikk a só árát határozta meg.

30