Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
A jobbágyfelszabadítás utáni rendezés legsúlyosabban a pusztaedericsi és a zala- németfalusi volt úrbéreseket — tulajdonképpen zselléreket — érintette, akik egyéni földbirtokaiknak majdnem a felét elvesztették, és ez mindkét faluban a szegényparaszti csoport növekedését eredményezte a középparaszti rovására. Ezenkívül csak Márok- földön módosult jelentősebb mértékben a volt úrbéresek birtokcsoportok szerinti megoszlása, a 25 holdon felüli gazdák száma itt négyre csökkent. Az úrbérrendezési és tagosítási eljárások birtokkönyvei alapján megvizsgálhatjuk a volt úrbéresek kezén lévő nemesi földek mennyiségét, ha az úrbéri birtokrendezéssel egyidejűleg nemesi tagosítás vagy arányosítás is történt, és így a nemesi földeket is felmérték és kimutatták. Nagykutason 15 volt úrbéres — a volt úrbéresek fele — bírt egyúttal nemesi földet is. 13 volt telkes jobbágy 8-45 hold úrbéres és irtásföld mellett 70 négyszögöltől 5,3 holdig terjedő mennyiségben rendelkezett nemesi földdel, a legmagasabb arány egy 5/8 telkesnél tűnik föl, akinek a nemesi földje úrbéres és irtás földjének 33,5 százalékát érte el. Két házas zsellérnek is volt nemesi földje, gazdálkodásukban ennek lényegesen jelentősebb szerep jutott, mert nemesi földjeik mennyisége úrbéres és irtásföldjeiknek 63,2, illetve 288,8 százalékát tette ki. A volt úrbéresek Nagykutason összesen 30,4 hold nemesi földet bírtak, átlagban két holdat. Ha az úrbéresek által bírt nemesi földet az összes volt úrbéres között osztjuk el, akkor egy holdas átlagot kapunk, ami a 16,4 holdas úrbéres és irtásföld ádag mellett nem jelentős. Salomváron csak három szegényebb volt jobbágy rendelkezett négy- hét hold úrbéres föld mellett két-öt hold nemesi földdel is, összesen 10,6 hold terjedelemben, átlagban 3,6 holddal. Az összes volt úrbéresre azonban átlagban csak 0,6 hold esett. Megállapíthatjuk tehát, hogy még a két vegyes községben sem található a volt úrbéresek kezén jelentős mennyiségű nemesi föld. A volt úrbéresek gazdasági viszonyaira nemesi földtulajdonuknak nem nagyon lehetett hatása még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a nemesi föld 1848 előtt adómentes volt, vagyis nem terhelték a földesúri szolgáltatások és az egyházi tized sem. De ha éppen ezért kétszeresen vesszük is számításba a nemesi földet, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a volt úrbéres gazdaságok rendelkezésére álló földterület nagyobbik részét az esetek túlnyomó többségében az úrbéres és az irtásföldek tették ki. Jelentékenyen befolyásolhatta viszont a jobbágyok és zsellérek vagyoni helyzetét a szőlőbirtok. A megvizsgált falvak közül azonban egyik sem tartozott a kiemelkedő bortermelő vidékekhez. A zalanémetfalusi Orvényeshegy majdnem 130 holdnyi területéből 1864-ben 61,5 hold volt a zalanémetfalusi volt házas zsellérek tulajdonában, a szőlőhegy 47,4 százaléka. A szőlőhegy nagyobbik felét bíró 27 szőlőbirtokos lakóhelyét a birtokkönyv nem tüntette fel. Az 1850-es adóösszeírás35 30 olyan birtokost sorolt fel, aki csak szőlővel rendelkezett Zalanémetfalu határában, tehát nem a volt házas zsellérek közé tartozott. Ezek nevei közül azonban csak 11 nevet tudtunk a valószínűség határain belül azonosítani az 1864. évi felmérési birtokkönyvben szereplő nevekkel. Az azonosítható nevű szőlőbirtokosok közül 1850-ben Zalanémetfaluban csak kettő, Orvényeshe88
