Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
állapítani nem lehet.31 A volt úrbéresek kezén lévő egyéb földterületek — bérföldek, nemesi földek, szőlők stb. — terjedelmének meghatározására már részben más forrásokat kell igénybe venni, és ezek nem is vezetnek hasonlóan teljes, megbízható és összevethető adatsorokra. A volt úrbéresek kezén lévő egyéni használatú föld túlnyomó részét — ezekben a falvakban — az úrbéres és irtásföldek tették ki. Tehát a volt úrbéresek birtokviszonyaira nézve, úrbéres és irtásföldjeik figyelembe vételével, már vonhatunk le bizonyos következtetéseket. Az úrbéri telekhányad nem mutatja a volt úrbéres birtokának tényleges nagyságát.32 A volt telkes jobbágyok úrbéres és irtásföldjeit együttesen a telki illetményhez viszonyítva a szélső értékek az egyes községekben a következők: Márokföldön Szíjártóházán Zalaszombatfán Lentiszombathelyen Pusztaedericsen Nagykutason Salomváron 192 - 636 százalék 118-269 százalék 112-189 százalék 101 -127 százalék 192-734 százalék 88 - 288 százalék 84-113 százalék. A legkiegyensúlyozottabb állapot Lentiszombathelyen és Salomváron mutatkozott. Lentiszombathelyen már 1833-ban megtörtént a regulatio, így itt tulajdonképpen még a 26 százalékos ingadozás is feltűnő, ez azonban elsősorban a becsholdak közötti különbségekből adódott. Salomváron pedig a középbirtokosok allodizációs törekvései vezettek erre az eredményre. A legnagyobb az ingadozás Márokföldön és Pusztaedericsen, az előbbinél indokolja ezt a kérdéses telekszám, az utóbbinál az irtásjelleg. Márokföldön találunk 3/16 telkest 12 hold és 28 hold földdel is, féltelkest 22 holddal és 45 holddal. Szíjártóházán 7/8 telkest 22 hold és 32 hold földdel, Nagykutason 31/32 telkest 30 hold és 45 hold földdel. Mégis megfigyelhető bizonyos ösz- szefüggés az úrbéri telekhányad és a birtok tényleges nagysága között. Ha az egyes falvakon belül megnézzük úrbéri kategóriák szerinti bontásban az ádagos birtoknagyságokat, a legkisebb és a legnagyobb birtokok területét, akkor azt találjuk, hogy a nagyobb telekhányadot bírók általában — de csak nagy általánosságban — ténylegesen is több úrbéres és irtásfölddel rendelkeztek. Bár sem a maradványföld, még kevésbé az irtásföld falvainkban nem oszlott meg „telekaránylag”, mégis egy falun belül az a valószínű, hogy az egész telkes jobbágy gazdagabb volt, mint a fél telkes, és ez gazdagabb, mint a negyedtelkes. Ezért, ha a birtokmegoszlásra vonatkozóan más adatok nincsenek, akkor a volt telkes jobbágyok teleknagyság szerind megoszlásából nagy óvatossággal egy-egy falun belül vonhatunk le bizonyos következtetéseket a telkes jobbágyok falun belük differenciáltságára, birtokviszonyainak alakulására. Viszont különböző falvak vagyoni helyzetének összehasonlítása pusztán a telekszám és a telek85
