Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
úrbéres földet bírtak, a „volt úrbéresek” csoportjába soroltuk be függetlenül attól, hogy személyükben nemesek, agilisek vagy nem nemesek voltak-e. Ha a volt úrbéres nemesi földdel is rendelkezett, akkor őt és földjét nem a kisnemeseknél vettük számításba, hanem nemesi földjeivel együtt a volt úrbéresek között. Ezt elsősorban az indokolta, hogy ezek egyéni földbirtokának általában csak kisebb részét tette ki a nemesi föld. így a volt úrbéresek — telkes jobbágyok és házas zsellérek együtt — egyéni birtokában úrbéres, irtás és nemesi föld egyaránt lehetett. A kisnemesek által nem lakott falvakban a volt úrbéresek egyéni részesedése a határ 15,1—74,5 százalékát tette ki, ugyanitt a közös erdő és legelő 20-60 százalék. Majorsági föld Szíjártóházán egyáltalában nem létezett, Márokföldön és Zalanémetfalu- ban pedig egészen jelentéktelen terjedelmű. A másik három községben viszont 18,0- 45,7 százalék. A két vegyes községben — Nagykutason és Salomváron — 36,1 és 8,4 százalék a volt úrbéresek, 17,7 és 14,2 százalék a kisnemesek egyéni részesedése a határból, a volt földesurak 4,7 és 42,2 százalékos részesedése mellett. A nagykutasi birtokkönyv külön tüntette fel a volt földesúrnak, gróf Széchenyi Pálnak a majorsági földjeit, nem keverte össze a kisnemesekkel, mint az Salomváron és Nemesrádón történt. Itt is szükségesnek tartottuk a volt földesurak földjeit elkülöníteni a kisnemesek földjeitől. Ezt az elválasztást meg kellett tenni, különben igen hamis eredményt kaptunk volna. Hiszen a több ezer holdas Inkeyt a Nemesrádó határában bírt nem egészen negyven holdja alapján nem vehettük egy kategóriába egy hasonló birtokú helybeli parasztnemessel. Ezt az elválasztást lehetővé tette a birtokkönyvek készítőinek általános — bár nem teljesen következetes — szóhasználata is. A nemesi birtokosok közül egyeseket az „Úr” vagy „Asszonyság” jelzővel, esetleg a „tekintetes”, „nagyságos” és „méltóságos” címmel láttak el, és ezekről mindről meg lehetett állapítani, hogy — ha nem is Salomváron vagy Nemesrádón — 1848 előtt jobbágyokkal rendelkező birtokos nemesi családok tagjai voltak. A községi, plébániai és tanítói földek egyik falunkban sem tettek ki jelentősebb mennyiséget. Azokban a megvizsgált falvakban, ahol 1848 előtt nem hajtottak végre regulatiot, az úrbéres föld nem a telki illetőség arányában oszlott meg a volt telkes jobbágyok között. Ha megnézzük, hogy a telkes jobbágyok összes úrbéres földterülete (becsholdban) a telki járandóság hány százalékát érte el, a következő értékeket kapjuk:25 Márokföldön Szíjártóházán Zalaszombatfán Lendszombathelyen Pusztaedericsen Nagykutason Salomváron 128451 százalék 116 — 257 százalék 112 — 189 százalék 101 127 százalék 93255 százalék 86174 százalék 84113 százalék 82
