Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
szerrel, mert az eredmény nem lett volna megnyugtató. Nehéz azt is eldönteni, hogy milyen távolságban vonjuk be a községeket a vizsgálatba. Csak a szomszédos határokra korlátozni a vizsgálatot nem megfelelő, mert például Egerváron, amelynek határa nem érintkezett a nagykutasi határral, 22 nagykutasi (20 nevet azonosítani is lehetett) bírt összesen 32 és fél kataszteri holdat. Ugyanakkor igen aránytalan a külbirtoklás a szomszédos községekben is. A nemesrádóiak a közeli falvak közül Nemeshetésen és Nemesszentandráson nem rendelkeztek földbirtokkal, Nemessándorházán viszont és az ahhoz tartozó pusztákon sok rádóinak jelentékeny mennyiségű földje volt.,s A bebírókat, a más községekben lakó tulajdonosokat általában a birtokkönyvekből is meg lehetett állapítani, és ebből is következtetni lehetett a külbirtoklás méreteire. Általában elmondhatjuk, hogy az extraneus birtoklás csak a szőlők és a nemesi földek tekintetében játszott nagyobb szerepet, de ezeknél azután elég jelentős mértékben kell vele számolnunk. Teljesen használhatadannak bizonyult tanulmányunk céljaira Nagykutas esetében a Parzellen-Protocoll állapot — Stand — rovata. A nagykutasi kisnemesek mindenütt a volt úrbéresekkel azonos állapotúaknak voltak feltüntetve, ezzel szemben a kálócfa- pusztai földesúrnőt, Jankó Zahariásnét, a volt nagykutasi földesúrral, Széchenyi Pál gróffal azonos állapotúnak jegyezték fel, pedig Jankóné Nagykutason csak úrbéres földdel — 27/32 jobbágy telekkel — rendelkezett. A művelési ág nem jelentett azonos fogalmat a kataszteri és birtokrendezési felmérésben. A kataszterben ez gazdasági kategória, az úrbéri birtokrendezésben pedig jogi. Elsősorban a belsőség és a szőlő tekintetében lényeges a különbség. Az úrbéri birtokrendezések térképein és birtokkönyveiben belsőségként jelölt területek nemcsak kertek voltak, lehettek azok szántók, rétek, szőlők stb. is. A belsőség a jobbágy és a földesúr közötti kapcsolatban művelési módjától függetlenül sajátos jogi kategóriát képviselt: például termése után nem kellett kilencedet fizetni, az úrbéri birtok- rendezés során a volt földesúr nem cserélhette ki stb. A birtokrendezési anyagokban a szőlő sem azt a területet jelentette, ahol feltétlenül szőlőtövek sorakoztak egymás mellett, hanem ahol a szőlőkre vonatkozó feudális jog érvényesült. így például Zala- németfaluban az úrbéri birtokrendezés során nem tekintették szőlőnek a házak közelében telepített — igaz, hogy kevés — szőlőt, de szőlőként vették számba az egész Orvényeshegyet, ahol pedig volt:19 szőlő 52 660 négyszögöl (25,4 %) gyümölcsös 12 051 négyszögöl (5,8 %) szántó 115 988 négyszögöl (55,8 %) rét 26 734 négyszögöl (12,9 %) egyéb 315 négyszögöl (0,1 %) összesen 207 748 négyszögöl (100,0 %) így általában mellőztük a művelési ágak vizsgálatát. 80
