Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
latok — tudtunkkal — nem tettek kísérletet arra, hogy a tényleges birtoklási viszonyokat vizsgálják meg, feltételezték, hogy egy név egy gazdaságot jelent.12 Ügy véljük, hogy a volt úrbéresek esetében ez az eljárás helyes is. Különbséget kell azonban tenni egyrészt az úrbéres, másrészt az irtás és a nemesi földek birtokosai között. 1848 előtt a feudális kötöttségek akadályozták az úrbéres földek forgalmát, és a jobbágyfelszabadítás után sem vált ez azonnal teljesen szabaddá.13 így valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha a birtokkönyvekben szereplő minden volt úrbérest egy gazdaság tényleges birtokosának fogunk fel. Alátámasztja ezt a feltételezésünket a nagykutasi per anyaga is. Nagykutason a vitában 30 volt úrbéres gazdaságot emlegettek, ezt az ellenfél sem vonta kétségbe.14 A felmérési birtokkönyvben is 30 volt úrbéres birtokos neve szerepelt. Előfordult az is, hogy a birtokkönyvekben egy rovatban több úrbéres nevét tüntették fel, vagy a már külön rovatban szereplők neve mellett azonos házszámot találunk, korábbi forrásaink viszont ezekben az esetekben csak egy nevet — azaz gazdaságot — említenek. A salomvári felmérési birtokkönyvben ugyan nem adták meg külön a birtokuk területét, de jelezték osztozási arányukat, Puszta- edericsen pedig a felmérési birtokkönyvben külön rovatban szerepeltek, birtokaikat is külön mérték fel, csak a később készült kiosztási birtokkönyvben jelölték őket megint egy rovatban. Véleményünk szerint, ha a nevet külön feltüntették, akkor ott már külön is gazdálkodó parasztokról van szó. Alátámasztja ezt a véleményünket, hogy a birtokkönyvekben és a korábbi összeírásokban is nem tartották szükségesnek egy- egy gazdaság felsorolását, az együtt gazdálkodó, egy háztartásban élő, még meg nem osztozott testvérek név szerinti megemlítését.15 Az úrbéri földektől jelentősen különböznek az irtások és a nemesi földek viszonyai. Ezek forgalma 1848 előtt is szabad volt, vagy legalábbis lényegesen szabadabb, mint az úrbéri földeké. Ismét a nagykutasi per anyaga figyelmeztetett bennünket arra, hogy a birtokkönyvek az irtások és a nemesi földek esetében nem a tényleges birtoklási, hanem a tulajdonviszonyokat tüntették fel, és azok nem estek egybe a birtoklási viszonyokkal. A nagykutasi felmérési birtokkönyv a volt földesúron kívül 126 kisne- mesi tulajdonost sorolt fel, holott a perbeli vitában csak 39 kisnemesi gazdaságról beszéltek, és ezt a számot senki sem vitatta. Ha mármost le is vonjuk a 126-ból a kül- birtokosok (a volt földesúr szerint 54) és a nemesi földdel is rendelkező volt úrbéresek (névazonosítás alapján 15) számát, akkor is 57 helybeli tulajdonos maradna, majdnem másfélszerese a kisnemesi gazdaságok számának. Sajnos forrásaink nem teszik lehetővé a tényleges birtoklási helyzetfeltárást, de tekintettel kell lennünk arra, hogy történeti-statisztikai vizsgálataink során torzított arányokat kapunk a tényleges gazdasági viszonyokhoz képest. Éppen az alsóbb birtok-kategóriákban — forrásaink fenti természete miatt — sok olyan tulajdonost kell figyelembe vennünk, aki nem rendelkezett önálló gazdasággal és háztartással. Semmiképpen sem fedi a valóságot például, ha a nagykutasi Horváth Julit (188 négyszögöllel) a félproletárok (két kataszteri holdig), férjét, Pihés Györgyöt (3248 négyszögöl nemesi föld és 455 négyszögöl szőlő 78
