Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)
VIII. Földbirtokmegoszlás a polgári kor kezdetén
VIII. FÖLDBIRTOKMEGOSZLÁS A POLGÁRI KOR KEZDETÉN A XIX. század közepéről nem rendelkezünk olyan forrásokkal, statisztikai adatfelvételekkel, amelyek lehetővé tennék a földbirtokmegoszlás országos vizsgálatát. Csak helységenkénti vizsgálatokat végezhetünk, ennek lehetőségeit kívánjuk néhány kiválasztott zalai és somogyi falu elemzése során feltárni.1 A falvak kiválasztásánál arra törekedtünk — a rendelkezésre álló forrásanyag korlátái között —, hogy azok különböző jellegűek legyenek. Legyen közöttük úrbéres, nem úrbéres és vegyes falu, jobbágyfalu módosabb és a zsellérség határán mozgó gazdákkal, zsellérfalu, nagybirtokos főúr, nagyobb birtokú középnemes, több középbirtokos nemes, közalapítvány földesurasága alá tartozó falu, csak kisnemesek által bírt helység, olyan falu, ahol történt 1848 előtt regulatio, és olyan, ahol csak a jobbágyfelszabadítás után rendezték az úrbéri viszonyokat, illetve tekintetbe vettük azt is, hogy volt-e a volt földesúrnak majorsági birtoka a faluban, vagy nem. így a részletesen megvizsgált 9 zalai és 12 somogyi helység a legkülönbözőbb falutípusokat reprezentálja.2 Tisztában vagyunk azzal is, hogy a falvak kiválasztásában sok esetlegesség érvényesült, feltétlenül lehetett volna még más típusokat is felvenni, azonban véleményünk szerint a problémák felvetéséhez és első reprezentatív megközelítéséhez ennyi is elegendő. A latifundiumhoz tartozó falvakat tudatosan választottuk egy-egy uradalomból, mert így a különbségek az uradalom sok tekintetben azonos viszonyai között élesebben tűntek elő. Sok problémát okozott a középbirtokosok kezén lévő azon zalai jobbágyfalvak kiválasztása, amelyek jól jellemzik azt az általános helyzetet, hogy a Zala megye életében vezető szerepet játszó „bene possessionatus” nemesség viszonylag jelentéktelen úrbériséget és jelentős mennyiségű majorsági földet bírt a polgári átalakulás időszakában.3 A jobbággyal nem rendelkező, saját földjükön parasztként gazdálkodó kisnemesek falvai közül mellőztük a legnagyobb kisnemesi területet, a göcseji szegek vidékét, ahol az irtásos, parlagoló földművelési rendszer miatt még a faluhatárok sem alakultak ki véglegesen.4 Vizsgálatainkat az úrbéri birtokrendezések és tagosítások peres iratai, térképei és birtokkönyvei alapján végeztük el.5 Az úrbéri birtokrendezési és tagosítási eljárás során két térkép és birtokkönyv készült, az egyik a rendezés-tagosítás előtü régi állapotot, a másik a rendezés-tagosítás utáni új állapotot tüntette fel. Az előbbit az egykorú- ak általában „felmérési” birtokkönyvnek, térképnek jelölték, mi is ezt az elnevezést fogjuk használni. Az utóbbit általában „tagosítási” birtokkönyvnek és térképnek nevezték, ezt azonban a félreérthetőség elkerülése érdekében „kiosztási” birtokkönyv75
