Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

VI. A mezővárosok és az úrbériség megszüntetése

úrbéri szolgáltatás összegét emelte. Különben is a szerződés pontosan megkülönbözteti a curiális és a sessionálts fundusokat. A curiális fundusok meghatározásából világos, hogy a sessionális funduson lakó városiak csak úrbéresek lehettek.89

A feudális szolgáltatásoktól megszabaduló városnak meg kellett szabadulnia a feudális közösségektől is. Közös földterület — a szó pontos értelmében — a város határában nem volt. Voltak a városnak erdei és legelői, a városi polgároknak egyéni használatban lévő földjei, az uradalomnak földjei. A városiak és az uradalom között közösség csak — néhány kisebb jelentőségű szolgalmi úttól eltekintve — a legeltethető terület közösségében állott fenn. Az 1811. évi szerződés szerint az uradalomnak jogában állt birkáit ott legeltetni, ahol a városi marhacsorda is legelt. Ez a terület részben a városiak erdőit és legelőit jelentette, továbbá az ugart, valamint szántóföldeket a tarlószabadulás, és a réteket a sarjúkaszálás után. Viszont a városiak is rendelkeztek hasonló legeltetési szolgalommal az urasági földeken, kivéve a keleti pusztákat. Nyilvánvalónak látszott, hogy a kapitalista fejlődés nem sokáig fogja eltűrni a szántóföldeket és a réteket terhelő legeltetési szolgalom létezését. Ezt a kérdést rendezni kellett.

A városi tanács illetékesnek tartotta magát, hogy a városi földek használata ügyében döntsön. így már 1850-ben jóváhagyta a szabadhegyi irtásföldek birtokosainak a rendszabályait, amelynek értelmében azok ott szőlőt telepíthetnek.90 Magától értetődő, hogy azon a területen, ahol szőlőt telepítettek, nem lehetett többet legeltetni sem ősszel, sem tavasszal, tehát ez az uradalom által legeltethető területet is csökkentette.

1853 nyarán a városi közgyűlés továbblépett. A gazdasági választmány a tanáccsal együtt előterjesztést tett a nagy- és kiskanizsai határban lévő földeken és a földek alatti réteken folyó legeltetés megszüntetésére. Indoklásukban előadták, hogy hosszasabb tapasztalás nyomán meggyőződtek arról, hogy a határban lévő szántóföldeket a legeltetés által annyira bitorolják, hogy az illető birtokosok nem tudják azt úgy használni, ahogy nekik tetszik, ahogy azt az uradalommal fennálló szerződés is lehetővé tenné. A legeltetés folytán nem vethetnek lóherét, lucernát és egyéb takarmányfüveket, nem termelhetnek tarlórépát és hajdinát, egyszóval nincs módjuk „a mostani körülmények és szükség által is javallott okszerűbb mezei gazdálkodás alapjainak meg- vetésé”-re. Pillanatnyilag az tette sürgősen indokolttá ezt a határozatot, hogy az előző napokban történt „iszonyú” jégverés a vetést annyira tönkretette, hogy a birtokosok a gabonákat alászántani, és a földeket újra bevetni akarták. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, és a legeltetést eltiltotta; sem egyesek nem legeltethettek többet szabadon, sem a marhacsordát és a sertésfalkákat nem lehetett ezekre a területekre hajtani. Elhatározták azt is, hogy a határozatot a kidobolás mellett 500 példányban kinyomtatják.91 Feltűnő, hogy a határozatban csak a szántóföldek alatü rétekről van szó, tehát a közös legeltetést a Berek városi részén nem szüntették meg. Ennek talán az volt az oka, hogy ezzel kívánták biztosítani a Berek urasági részén való legeltetési joguk fennmaradását, amíg az elkülönözés nem történik meg. Másrészt nem történt említés a birkanyájakról, tehát az uraság legeltetéséről. Ez azonban közvetve benne van a ha63