Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon - Zalai gyűjtemény 55. (Zalaegerszeg, 2002)

IV. A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának rendezése a forradalom bukása után

ték volna el a munkát akkor is, ha történetesen az ellenfél: a volt földesúr bízza meg őket képviseletével. Elő is fordult, hogy ugyanazon ügyvéd az egyik község perében a volt földesurat képviselte, a másik perében pedig a volt jobbágyokat. Ugyanezen okok indokolják azt, hogy az úrbéri birtokrendezési perek során a források nem tudósítanak bennünket jelentősebb paraszti megmozdulásokról.

Az egyezségek nem mindig voltak egészen „úszta ügyek”. A parasztok utóbb panaszkodtak, hogy az egyezkedési tárgyalások során becsapták, félrevezették őket. A ramocsai volt jobbágyok például elpanaszolták, hogy a nemesi közbirtokosok a tárgyalásokba nem vonták be őket, a szerződés szövegét előttük nem olvasták fel, hanem azt csak aláíratták velük. A gyulakeszi zsellérek is azt írták, hogy a szobában, ahol a bírósági kiküldöttek együtt voltak, nem nyerhettek helyet, és így a jegyzőkönyv felolvasását sem hallották. Hogy ilyen esetekben miként sikerült mégis az aláírást a parasztoktól megszerezni, arra rávilágít a rádói tagosítási ügy. E kisnemesi községben a tagosítási egyezséget meg kellett semmisíteni, mert a többszörös panasz nyomán elrendelt vizsgálat megállapította, hogy az egyezség a lakosok nagyobb részének a kihagyásával jött létre. „Leginkább csak a helységbeli elöljárók akaratjának s önkényének kifolyása lévén, az ellen felszólalni lázítási bűntettre kiszabott büntetés fenyítéke alatt tiltattak.” Akik hallgattak, „csak azért hallgatnak, nehogy, a megelégített elöljáróság és a tagosítást kormányzó és diktáló Tánczos Gábor Úr18 által mint lazítok feladassanak, vagy béfogassanak.” Ha nemes községben ez előfordulhatott, akkor még inkább számolhatunk vele a volt úrbéreseknél, akik néhány évvel előbb még földesuruknak bírói hatalma alatt is álltak. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a volt földesurak a szóbeli tárgyaláson többet ígértek, mint amennyi végül a papíron megörökítésre került. A volt földesurak végül is mindent elkövettek, hogy az egyezségeket a volt jobbágyok megrövidítésével a maguk javára fordítsák. Elősegítette törekvéseiket az is, hogy az úrbéri főtörvényszékek, melyekhez az egyezségeket hivatalból jóváhagyás végett fel kellett terjeszteni, azokat csak alaki szempontból vizsgálták felül.

Ha egyezség a perben vagy a per egyes kérdéseiben nem jött létre, az úrbéri törvényszék felszólította a felperest az érdemleges keresedevél benyújtására. Ezzel kezdetét vette a felek perbeli vitája, amit a bírósági ítélet zárt le. A perekben hozott elsőfokú ítélet ellen fellebbezni lehetett, s rendszerint mindkét fél fellebbezett is. De a felsőbb úrbéri bíróságok lényegbevágóan nem módosították az elsőfokú ítéletet, legfeljebb a legelő vagy erdő területét emelték meg vagy csökkentették egy-két holddal.

A perbeli egyezség jóváhagyása vagy a jogerős ítélet meghozatala után következett a peres eljárás befejező szakasza, a rendezés végrehajtása: a „kihasítás”. Ez a volt földesúr által fogadott „működő” mérnök hivatalos „bevezetéséivel kezdődött. A kihasítást a mérnöknek a helybenhagyott szabályozási terv szerint kellett véghezvinnie, azon változtatni csak az összes érdekelt beleegyezésével lehetett. A mérnöki munka befejezése után az úrbéri bíróság elvégezte az új birtokkönyv, a térkép és az összeül